Vanczák: Az ötös rekordot talán fölülmúlom

– Már elnézést, de mi történik önnel?
– Semmi különös, csak minden klappol, és sikerül kihasználnom a kínálkozó lehetőségeimet – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére Vanczák Vilmos, aki szombaton a Luzern elleni hazai bajnokin (1–1) szerzett egyenlítő gólt. – Korábban is említettem már, hogy az edzéseken kiemelt hangsúlyt fektetünk a szögletek és a szabadrúgások gyakorlására, ami a jelek szerint kezd kamatozni.

– Világos, de feltételezem, hogy az ellenfelek felkészülnek a Sion pontrúgásaira, különösen az ön előretöréseire, hiszen a szombati már a negyedik gólja volt a bajnokságban.
– Köszönettel tartozom társaimnak, akik ragyogóan tekerik középre a labdát, máskülönben mehetnék én előre, de a labdával nem találkoznék. Jó, kellek én is a gólhoz, mert erőszakosan kell támadni a labdát, a megfelelő ütemben és gyorsasággal.

– Most akkor ráhajt a házi gólkirályi címre? Csak mert jelenleg ön az első.
– Nem hinném, hogy az idény zárásakor is én leszek az élen, mindenesetre szeretnék még néhány gólt szerezni. Egy idényen belül eddig öt a rekordom Svájcban, azt talán sikerül fölülmúlnom.

– Emlékszik, legutóbb mikor volt eredményes lábbal?
– Persze, az előző idényben, mindjárt kétszer is.

– Sohasem volt csatár?
– Tízéves sem voltam, amikor középpályásként vagy csatárként futballoztam, de nincs nagy rutinom ezen a két poszton. A gólszerzés öröme viszont hamar belém ivódott, bár ezzel szerintem minden kisgyerek így van, ezért tudok ma is nagyon örülni, ha a kapuba találok. Úgy tizenhárom-tizennégy éves lehettem, amikor végleg a hátsó alakzat lett a pályán az otthonom. És egyáltalán nem bántam meg.

– A kritikát hogyan viseli?
– Az építő jellegűt elfogadom. Miért kérdi?

– Csak mert idehaza, ahol három emberből kettő legalábbis szövetségi kapitánynak képzeli magát, előszeretettel kritizálják önt, mondván, a válogatottban körülményes, lassú – és még sorolhatnám.
– Valamiért azért csak beválogatnak. Nekem nem az a célom, hogy mindenkinek megfeleljek, hanem hogy a rám bízott feladatot maradéktalanul elvégezzem. Húszévesen még foglalkoztatott, mit gondolnak rólam, és igen, előfordult, hogy elszomorított egy-egy megjegyzés vagy bírálat, de időközben felnőtté váltam. Úgyhogy ha kritizálnak, hát tegyék. A Sionnál sem tombolán nyertem a jobbhátvédposztot, ahová tavaly a román válogatott Gheorghe Ogararut szerződtette a klub az Ajaxtól. Jobbnak találtak nála, ő már inkább középpályásként futballozik.

A JÁTÉKOSSAL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!