– Csapatkapitányi kötelességből szaladt a gólja után a kispadhoz lepacsizni?
– Azért mentem oda, hogy a cserejátékosok is érezzék, fontos tagjai a csapatnak, mert tudom jól, milyen az, amikor az ember a kispadról kénytelen nézni a meccset... Nincs klub a belga élvonalban, amely összetartás tekintetében túltesz a miénken.
| A 25 éves labdarúgó megítélése meglehetősen vegyes Magyarországon: korábban, amikor rendszeresen szóhoz jutott a válogatottban, sokan nem értették, miért ragaszkodik játékához az aktuális szövetségi kapitány, most pedig nem kevesen azért húzzák a szájukat, mert a belga klubjában remeklő középpályás nem kap meghívót Egervári Sándortól. |
| „Ősszel az Anderlecht elleni rangadón személyesen láttam Tőzsér Dánielt futballozni, és bár azóta nem voltam ott a Genk egyik bajnoki meccsén sem, a Belgiumban élő Kenderesi Istvántól, a Mészöly Kálmán-féle Vasas kapusától hetente kapok információt teljesítményéről – árulta el Egervári Sándor a Nemzeti Sportnak. – Örömmel láttam és hallom, hogy meghatározó játékosa, egyben kapitánya klubjának, tisztában vagyok az értékeivel. Abban a szerepkörben, amelyben játszatni lehetne őt, jól állunk, hiszen Koman Vladimir, Elek Ákos, Vadócz Krisztián és Pintér Ádám is bevethető, ám ez nem jelenti azt, hogy soha többé nem lehet kerettag." |
– Kapitánynak jelölték vagy választották?
– Az év elején Oroszországba igazolt Joao Carlos, tőle örököltem meg a karszalagot. Edzőnk, Franky Vercauteren ugyanis azt mondta, nincs idő variálni, legyek én a „cséká". De azt hiszem, a nyáron már a kerettagok választanak maguknak főnököt. Ez a megoldás nekem is jobban tetszik – demokratikusabb a kinevezésnél.
– Tudja amúgy, hogy a nyáron megy vagy marad?
– A szerződésem kétezer-tizenkettő júniusában jár le, és a vezetők már jelezték, hogy szívesen hosszabbítanának. Ám nem csupán velem tárgyaltak. Fiatal tehetségeinket olyan neves európai klubok környékezték meg, mint a Manchester United és a Chelsea, a vezetőség viszont megálljt parancsolt, amíg tart a rájátszás, jegeli a témát. Rengeteg múlik azon, bajnokok leszünk-e vagy sem.
– Januárban azt nyilatkozta, szerencsére olyan erős a válogatott, hogy nem fér be. Ironizált?
– Nem, komolyan mondtam.
– És most is így gondolja?
– Természetesen. Más oka nemigen lehet annak, hogy nem hívnak a válogatottba – vagy ha mégis, akkor jó lenne, ha valaki végre szólna, hogy pikkelnek rám, ne is reménykedjek, ám ilyenről nem tudok. Bosszant viszont, hogy sokan csak legyintenek a belga bajnokságra. Noha nekünk, magyaroknak nem Hollandiát kell megvernünk, hanem elérnünk mindazt, amit itt már megcsináltak. Példát vehetnénk Belgiumról – a pályákról, a stadionokról és a szurkolókról...
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!
