DÉL-KOREAI LEGENDÁK
AN DZSUNG HVANAN DZSUNG HVAN
A dél-koreai labdarúgás egyik kirakatalakja lett An Dzsung Hvan 2002-ben, amikor a félig hazai világbajnokságon aranygólt ért el az olaszok ellen. Igaz, a fél világ éppen ekkor utálta meg országa válogatottját, mondván, jóval, mondhatni, gusztustalanul túlléptek a játékvezetők a hazai csapatoknak kötelezően kijáró támogatáson...
An az Adzsu egyetemi csapat után első profi szerződését 22 éves korában kötötte a Daewoo Royalsszal, és első idényében elnyerte az Év újonca, a másodikban az Év játékosa címet hazája első osztályú pontvadászatában. A válogatottban még egyetemi játékos korában bemutatkozó csatár egyre jobb ütemben termelte a gólokat, így 2001 elején kölcsönvette a Perugia, majd miután az ázsiai játékos fél idény alatt négyszer is eredményes volt a bajnokságban, megvették őt az olaszok 3.5 millió euróért. A félig hazai tornán (Japán volt a társrendező) hét mérkőzésen lépett fel: a nyolcaddöntőben az olaszoknak, a csoportkörben az Egyesült Államoknak rúgott fontos gólt. Kisebb nemzetközi felháborodást kiváltva az olaszoknak rúgott gólja miatt a Perugia elnöke, Luciano Gaucci felbontotta szerződését. Később visszakozott, ám mindhiába, An aláírt a japán Shimizu S-Pulse együtteséhez. Mint Ázsiában rendesen, itt is remekül ment neki, akár csak a következő idényben a Yokohama F. Marinosnál. Meg is vette a francia Metz, ám Európa nem Annak termett: sem itt, sem a német Duisburgban nem lett húzóember, miközben a 2006-os világbajnokságon a jó kezdetek után (győztes gól Togo ellen) társaival együtt csalódást okozott. Miután Duisburgban továbbra sem ment neki, hazatért Dél-Koreába a Szuvonhoz, majd miután itt sem parádézott, továbbállt a Buszanhoz. Amikor 2009 legelején a kínai Dalian Shidéhez igazolt, sokan leírták már, ám a válogatottba is visszatért. Három vb-selejtezőn lépett pályára, de gólt nem szerzett. Annál egyetlen ázsiai játékos sem ért el több gólt labdarúgó világbajnokságokon.
CSA BUM KUN
A kiváló támadó volt a dél-koreai futball első sikeres exportcikke, nem mellesleg a legfiatalabb labdarúgó, aki elérte 100. válogatottságát. Mindössze 24 évesen és 140 naposan... Az 1953-ban született viszonylag magas ék 1976 és 1989 között a Korea Trust Bank, a Korean Air Force, az SV Darmstadt, az Eintracht Frankfurt és a Bayer Leverkusen együttesében kereste kenyerét. A válogatottban 121/55-ös mérleggel zárt az 1986-os világbajnokságon hálózörgetés nélkül maradt Csa, aki fénykorában a Bundesliga harmadik legjobban fizetett játékosa volt. A Frankfurttal és a Leverkusennel is UEFA-kupát nyerő, egy alkalommal 18 méterről védhetetlen gólt fejelő dél-koreait az IFFHS minden idők legjobb ázsiai futballistájának választotta. Csa visszavonulása után két évvel az Ulszan edzője lett, majd szövetségi kapitányként kudarcot vallott az 1998-as világbajnokságon (a második csoportmérkőzésen a hollandok 5–0-ra megverték őket, Csát azonnal kirúgták). Később a Senzhenben vigasztalódott. 2003 óta a Szuvon kispadján ül.
HONG MJUNG BO
A dél-koreai válogatott gólrekordere 136 mérkőzésen lépett fel nemzeti csapatában, és egyetlen gólt sem szerzett, ami nem is csoda, lévén söprögetőként és balhátvédként fungált egykoron. Az 1969-ben született Hong a Pohang, a Bellmare Hiratsuka, a Kashiwa Reysol és a Los Angeles Galaxy gárdájában profiskodott 1992 és 2004 között. A válogatottal egymást követő négy világbajnokságon részt vett 1990 és 2002 között. Utóbbi tornán 33 évesen is bronzlabdát szerzett, teljességgel megérdemelten, majd az MLS álomcsapatába is beválasztották a következő bajnoki idényben. Nemsokára visszavonult, hogy azonnal felcsapjon a válogatott segédedzőjének. 2009-ben az U20-asok élére került, akikkel részt vett a korosztályos világbajnokságon – a későbbi győztes Ghána ütötte ki őket a legjobb nyolc között.
LI VUN DZSE
A jól megtermett dél-koreai kapus a legjobb úton jár afelé, hogy válogatottsági rekorder legyen, és a 2010-es világbajnokságon, 37 évesen méltóképpen búcsúzhat a nemzetközi labdarúgástól. Egyetemistaként az 1992-es olimpián is rész vett már az 1973-ban született kapus, aki 14 idényt húzott le 1996-tól a Suwon Bluewings gárdájában, elnyerve több nagy cím mellett az Év játékosa díjat is. A kötelező katonai szolgálat letudása után visszatért szeretett klubjához, azóta is őket szolgálja, hűségesen. Az 1994-es világbajnokságon a németek ellen jól védett, de később kiszorult a nemzeti csapatból, az 1998-as nagy tornán részt sem vett. Nem úgy a félig hazai vb-n, ahol valóságos legenda lett kiváló védéseinek köszönhetően, legfőképpen pedig a spanyolok elleni tizenegyespárbajban bemutatott Joaquín-löket hatástalanításáért. Később is megfogott jó néhány tizenegyest, és mivel a hazai bajnokságban is parádézott rendesen, a 2006-os vb-re is alapember maradt. A válogatottból ezt követően ki-kimaradt, ám 2008-ban a bajnokság, egy év múlva a nemzeti kupa legjobb játékosának választották meg. A 2010-es vb-selejtezők végére vissza is került a válogatottba. Hat világbajnoki selejtezőn szerepelt.
