Döcög a szekér – Thury Gábor jegyzete
SŰRŰSÖDNEK AZ IZGALMAK a labdarúgó NB I élcsoportjában a 25. fordulót követően: a Puskás Akadémia idegenben magabiztosan győzte le a Nyíregyházát 2–0-ra, a Paksnak a ZTE otthonában csupán 1–1-es döntetlenre futotta, s bizony Bognár György együttese önmagához képest, a megszokottnál gyengébben futballozott. A Ferencváros Diósgyőrben nagyrészt emberhátrányban játszva ugyancsak 1–1-et ért el, ez azt jelenti, a felcsútiak négy pont előnnyel vezetik a tabellát az FTC előtt, amelyet két egység hátránnyal követ a Paks. Nyolc forduló van még hátra, bármi megtörténhet.
Kronológiai sorrendben haladva: a ZTE–Paks (1–1) találkozón feltűnt, a vendégek kevés helyzetet alakítottak ki, mégis – ahogy Szappanos Péter paksi kapus is fogalmazott –, illett volna megtartaniuk az előnyt. Ez viszont sikerült a Puskás Akadémiának Nyíregyházán (0–2), s mondjuk ki, Hornyák Zsolt edző nemcsak a futballhoz ért, nem hagyta, hogy három kulcsembere, Colley, Favorov és Nagy Zsolt hiánya miatt csapata tartalékosnak tartsa magát.
A bajnoki címvédő futballja annak ellenére rejtély, hogy a Fradi a 25. perctől emberhátrányban játszott, Eldar Civicet két sárga lappal kiállította a játékvezető. Tény, Varga Barnabás tizenegyesből megszerzett vezetését követően is ment előre a vendégcsapat, ám nem dominált a találkozón. Lehet persze azt mondani, hogy a kiállítás után minden megváltozott, de az Európa-ligából való kiesés óta egy hónap telt el, mégsem tűnik úgy, hogy a Ferencvárosnak jobban megy az egyfrontos helytállás. Nem nagyon látszik a bajnokcsapat karaktere, ráadásul úgy tűnik – a tizenegyes elvégzése előtti szituációra értem –, mintha a csapaton belül is feszültség lenne. Jóllehet a szakvezető, Robbie Keane megígérte, rövidre zárja a problémát, nemhogy nem csökken a hátrány a Puskás Akadémiával szemben, hanem nő, ami még inkább frusztrálhatja a zöld-fehéreket. Négy pont a mínusz, ami több mint győzelemnyi különbség, erre mondják, a felcsútiaknak a saját kezükben van a sorsuk. Nyilván ennek az Üllői úton nem örülnek, de jegyezzük meg, érdekesebb a bajnokság, mint az előző idényben, s arról se feledkezzünk meg, a Paks is látótávolságon belül van, tehát akár háromfrontosnak is mondható a küzdelem.
Tény, hogy a színvonal hagy kívánnivalót maga után, de legalább van miért szorítani.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
