Az örökrangadó, mint a neve is mutatja, örökrangadó, független a Ferencváros és az MTK táblázaton elfoglalt helyétől – s a két csapat aktuális nevétől, mondják a futballtörténelemben járatosak. 1989 az „Annus mirabilis” volt, a „csodálatos esztendő”, amikor a kommunizmus-szocializmus épülete végleg megrogyott hazánkban, de ez a mérkőzés is emlékezetesre sikeredett. Józsa Miklós, Simon Tibor, Pintér Attila, Limperger Zsolt, Keller József, Nagy Zsolt, Szeibert György, a 9-es osztályzatot kapó Bánki József és Dzurják József itt, a Fradi-tábor vastapsa közben melegítő Zsiborás Gábor, továbbá Hahn Árpád, Híres Gábor, Lőrincz Emil, Pölöskei Gábor, Kékesi Rezső, Balog Tibor, Jován Róbert, Balogh Gábor, Vadász Imre és az örök ígéret Lakatos Ferenc ott, Rákosi Gyula és Verebes József a kispadokon, 28 ezer néző a lelátókon, mi kell még egy emlékezetes kilencven perchez?
Mondjuk négy szép gól.
Igaz, sok Fradi-szurkoló kedvenc idényrajtja mégsem ez, hanem egy parádés ötös a derbiről.
Nagy Ádám: Ez nem volt hollywoodi filmszerű
Corbu Máriusz: A legnagyobb ellenfél a hőség volt
