Megmentett egy pontot az Eger a Fáy utcában

Keserű szájízzel készülődtek a mérkőzésre az egri szurkolók, akik évek vagy éppen évtizedek óta vártak már kedvenceik első hazai NB I-es fellépésére – azt viszont álmukban sem gondolták, hogy azt éppen Budapesten, a Fáy utcában rendezik meg.

A drukkerek több száz kilométert utazhattak ugyan az ismeretlen stadionig, ellenben csapatuk keretében nyolc egykori Vasas-játékos található – nem is beszélve az egykoron szintén itt dolgozó klubigazgatóról, Vancsa Miklósról, a vezetőedző Simon Antalról, no meg a főtámogatóról, Jámbor Jánosról.

Utóbbiak otthonosabban érezték magukat a pálya mellett, mint az egri labdarúgók a gyepen, mert az első félidőben egyértelműen jobb volt a Siófok. A szélről pontosan betett labdák láttán rendre kitört a pánik a (fogalmazzunk úgy) hazai védelemben, különösen Egerszegi Tamással és Melczer Vilmossal nem bírtak. Nem a két középpályáson múlott, hogy labdáikból csak egyetlen gól született az első félidőben, a 21. percben mindenesetre Egerszegi passzát tíz méterről az érkező Sipos Norbert a jobb sarokba lőtte úgy, hogy a kivetődő kapusról, Sztankó Gáborról perdült oda a labda. 0–1

A fordulás után kis híján egyenlített az Eger, mégpedig első igazán szép támadása végén. A maroknyi egri szurkolótábor biztatásán nem múlott, talán éppen ettől kapott szárnyra csapatuk: az előző helyzetet elrontó Szasa Dobrics egy másikat sem tudott gólra váltani (pontosabban Szatmári Zoltán mutatott be egy elképesztően nagy védést), de harmadszorra már nem hibázott, és a 60. percben Igor Pisanjuk passzát tíz méterről irgalmatlanul a jobb felsőbe vágta. 1–1

Az Egerszegi, Melczer duó elszürkülése visszavetette a Siófokot, egyértelműen fölényben és sokkal veszélyesebben játszott az Eger.

Annyira azonban az utolsó 15 percben már nem, hogy a győztes gólt is bepréselje, maradt az igazságosnak nevezhető döntetlen.