Miért lett bajnok a Debrecen?

Vágólapra másolva!

2012.05.13. 10:00

Címkék

Miért lett bajnok – immár hatodszor – a DVSC-Teva? Röviden azért, mert jelenleg a hajdúsági klubnak van a legjobb csapata Magyarországon. De mégis, mi a siker titka? Összefoglaljuk a diadal legfontosabb tényezőit, illetve kitérünk arra is, hogy mit hozhat Debrecenben a jövő, mire lehet képes a Loki a nemzetközi porondon.

VERETLENSÉG – KIEGYENSÚLYOZOTTSÁG

A VASÁRNAPI HARMADIK FÉLIDŐ KÍNÁLATÁBÓL
– Az NB I 28. fordulójának mérkőzései közül kiemelt figyelmet kap az Újpest–FTC, a Videoton–Győri ETO és a DVSC-TEVA–PMFC összecsapás
– A műsor vendége lesz Remili Mohamed, az Újpest támadója, Kondás Elemér, a bajnok DVSC edzője és Szebeni István műsorvezető
– Az események elemzésében Nyilasi Tibor, Várhidi Péter és Puhl Sándor segít a nézőknek
– A Harmadik Félidő Extrában a DVSC bajnoki címéről beszélgetünk, illetve Várhidi Péter és Nyilasi Tibor különleges rajzversenyen vesz részt

Az első és talán a legfontosabb érv, ami a Debrecen mellett szól, hogy 28 forduló elteltével sem talált legyőzőre az NB I-ben, és nem mellékesen a Magyar Kupát is megnyerte. A veretlenségi széria is azt bizonyítja, hogy a DVSC kiegyensúlyozottan, tulajdonképpen hullámvölgyek nélkül játszotta végig a szezont. Az egész idényben csak egyszer fordult elő, hogy két egymást követő bajnokit nem tudott megnyerni a csapat – április 7-én a Siófokkal, 14-én a Pakssal ikszelt –, ugyanakkor volt egy hétmeccses győzelmi sorozata.

A KÖZVETLEN RIVÁLISOK LEGYŐZÉSE

Érdekesség, hogy a Debrecen legyőzéséhez az NB I-ben a legközelebb nem a közvetlen riválisok álltak, hanem a Paks a már említett tavaszi meccsen. A Loki a tabellán közvetlenül mögötte álló csapatok közül a Videotont és a Győrt is oda-vissza megverte. Fontos kiemelni, hogy az eddigi 28 meccs során játékban egyetlen csapat sem tudott a Debrecen fölé nőni, akkor sem, amikor esetleg gyengébben focizott a csapat.

A LEGERŐSEBB JÁTÉKOSÁLLOMÁNY

A Debrecen méltatásakor nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy jelenleg a hajdúságiaknak van a legerősebb játékos kerete az NB I-ben, ami persze mit sem von le a csapat érdemeiből. Az a gárda maximálisan megérdemli a bajnoki címet, amely elviseli, hogy többen hónapokig sérültek, és olyan játékosok, akik a legtöbb magyar együttesben alapemberek lennének – mint például Farkas Balázs, Illés Gyula, Luis Ramos, Roguy Méyé – nem tudnak bekerülni csapatba.

EGYSZERŰ, DE EREDMÉNYES FUTBALL

És, hogy mit játszik a Debrecen? Semmi különöset, semmi bonyolultat. A pályán nem a túltaktikázás, az átláthatatlan formációk és trükkös játékok, hanem az egyszerű, támadó felfogású futball jellemezte a csapatot, amely a legtöbbször egy hagyományos 4–4–2-es felállásában lépett pályára. A debreceni alaptaktika arra épült, hogy a labdabiztos középpályások révén eljusson a labda a két támadóig, akik jó százalékkal gólra is váltották a helyzeteiket. Ha esetleg mégsem, akkor mindig akadt valaki a középpályáról, aki el tudta dönteni a meccseket.

KONDÁS ELEMÉR

Mielőtt még azt hinnénk, hogy a Loki-masina önműködő volt, gyorsan szögezzük le: a fentiekhez, és persze a bajnoki aranyhoz szükség volt egy remek hadvezérre! Egy edzőre, aki ismerte a debreceni viszonyokat, átlátta, hogy kiket érdemes beépíteni az első gárdába az NB II-es csapatból, illetve a debreceni utánpótlásból. Egy szakemberre, akit Kondás Elemérnek hívnak, aki jó érzékkel keverte a lapjait, nem jellemezték sztárallűrök, nem ő akart szerepelni, hanem alárendelte magát a csapat érdekeinek. Mindeközben rendkívül ügyelt arra, hogy egy egészséges rivalizálás alakuljon ki a kereten belül, sokan padozták végig a szezont, mégsem lehetett hallani elégedetlenkedő hangokat, valószínűleg azért nem, mert mindenki tudta, a lehetőség adott a csapatba kerülésre. Emellett pedig a debreceni ikonokra is odafigyelt Kondás. Ennek a jele Dombi Tibor tegnapi játéka, de például Bernáth Csaba is kapott lehetőséget.

MINDIG VOLT NYERŐ EMBER A CSAPATBAN

A DVSC-ből nehéz bárkit is külön kiemelni, mert a bajnokság különbnöző szakaszaiban különböző játékosok bizonyultak húzóembernek. A bajnokság első felében például Kulcsár Tamás vagy Bódi Ádám, míg a végén Selim Bouadla emelkedett ki többször is a csapatból. Mi mégis három másik futballistát, Adamo Coulibalyt, Szakály Pétert és Korhut Mihályt emelnénk ki, ők hárman az egész idényben jól teljesítettek. A bajnoki góllövőlistát is vezető Coulibaly a 18 találatával, Szakály Péter a szervezőkézségével, Korhut pedig a megbízható védőmunkája mellett a veszélyes bal oldali elfutásaival volt nagy hasznára csapatának. Utóbbit a szezon egyik nagy felfedezettjének is tekinthetjük, hiszen Debrecenben korábban inkább csak a második keretnél kapott lehetőséget, de kaposvári kölcsönjátékából visszatérve bizonyította, lehet és érdemes is rá számítani. A 23 éves bal oldali védő hamarosan a válogatottságig is eljuthat, ha ilyen ütemben halad a fejlődése.

BOTRÁNYOK NÉLKÜLI SZEZON, NYUGODT HÁTTÉR

Debrecenben idén nem őrbódérongálásról, elrontott szerződésekről vagy különféle UEFA-meghallgatásokról szóltak a hírek. Minden adva volt a nyugodt szakmai munkához, beleértve ebbe a stabil gazdasági hátteret, amit Szima Gábor tulajdonos biztosított.

MIT HOZHAT A JÖVŐ?

Egy magyar bajnokcsapat kapcsán az örökös megjegyzés: jó, jó, de mi lesz a nemzetközi porondon? A jelenlegi debreceni keret egy szerencsés sorsolással akár el is juthatna a BL- vagy az El-főtábla közelébe, bár a közelébe jutni valaminek, illetve be is kerülni a csoportkörbe az nem ugyanaz. Utóbbi ugyanis még mindig hatalmas bravúrnak számítana. Az esélyeket azonban lehet javítani néhány jó igazolással. Elsősorban egy Coulibalyhoz hasonlóan gólerős támadóra, illetve egy szintén gólerős támadó középpályásra lenne szüksége a DVSC-nek meglátásunk szerint. Konkrét neveket szándékosan nem említünk, mert a magyar bajnokságban nem is nagyon van olyan játékos, aki nemzetközi mércével mérve igazi erősítést jelentene a Lokinak. Ezrét nagy szerepe lesz majd a menedzsereknek, hogy milyen játékosokat tudnak beajánlani. (A Lokinál lassan érdemes lenne elgondolkodni egy önálló megfigyelő-, angol szakszóval scoutrendszer kialakításán, hogy ne a menedzsereknek legyen kiszolgáltatva a csapat.)

Jósolgatni nem érdemes, de erre a Debrecenre lehet építeni!

PÓR KÁROLY

DVSC-TEVA–PÉCS 4–0
(A Sport Tv felvétele)

ÍGY ÜNNEPELT A BAJNOK DEBRECEN

ÖRÖMSZAVAK
Kondás Elemér: – Elég nagy volt a teher most is, annak ellenére, hogy tetemes volt az előnyünk. Kellettek a gólok, hogy a végén már könnyű dolgunk legyen. A játékosok az egész idényben csapatként funkcionáltak, segítették egymást, nagyon boldogok vagyunk! Dombi Tibor? Mindennap becsülettel elvégzi a munkáját, itt van velünk, a szakmai stábbal együtt úgy gondoltuk, hogy a múltjára tekintettel is megérdemli a pályára lépést. A fiatalok? Valóban jönnek fel, a keretből tizennégyen itt születtek Debrecenben, ez rendkívül örömteli.
Szakály Péter: – Gratulálok a játékostársaimnak, az edzőknek, a vezetőknek és természetesen a közönségnek. Jó csapatot alkottunk, az egész idényben végig bíztunk egymásban, ebből fakadt a magabiztos, támadó szellemű játékunk. A bajnoki címeim közül ez a legkedvesebb, mert csapatkapitányként, aktív közreműködőként tehettem érte.
Varga József: – Az egész bajnokságban jó teljesítményt nyújtottunk. Remek alapozáson voltunk túl, amelynek során összekovácsolódtunk, a szezonban mentálisan és fizikailag végig erősek voltunk.
Dombi Tibor: – Az ember mindig szeretne játszani, de tudom, hogy a jövő nem az enyém... Nagyon szép gesztus a vezetők részéről, hogy a végén pályára léphettem. Hogy miért lettünk bajnokok? Sokat láttam kívülről a csapatot, és el kell mondanom, nagyon sokban kezd hasonlítani a nyugat-európai csapatokhoz. Gyors mozgás közben jól kezelni a labdát, erre egyre több fiatal játékosunk képes. Lehet, hogy tényleg jól csinálunk valamit... Ha meglesz az új stadionunk, amelynek magam is láttam a terveit, egyszer olyan csapatok közé tartozhatunk majd, ahová régóta nagyon vágyunk.
Bódi Ádám: – Örülök, hogy gólt szerezhettem ezen a fontos rangadón. Rangadót mondok, mert most lettünk bajnokok. Nagyon nagy dolog veretlenül bajnokságot nyerni, a hátralévő két mérkőzésen azon leszünk, hogy a mérlegünk ilyen maradjon.
Korhut Mihály: – Ez a második bajnoki címem, de annyiból az első, hogy most váltam a csapat alapjátékosává. A csapategységen múlt minden, nagyon bíztunk egymásban végig az év során, ezért tudtunk vesztett állásból is nyerni. Sok társammal már az itteni jó utánpótlásban megismertük egymást.
Kulcsár Tamás: – Büszke vagyok a csapatra, büszke vagyok a játékostársaimra. Nagyon örülök annak is, hogy ilyen közönség előtt lehettünk aranyérmesek. Nem játszottunk igazán jól, nem voltak mindig olyan gördülékenyek, folyamatosak a támadásaink, mint máskor, de a csapat mentális erejét mutatja, hogy mindezeken is felül tudtunk emelkedni, és szereztünk négy gólt. Azt hiszem, megérdemeltük a bajnoki címet, megdolgoztunk érte. Maradt még cél, nagyon szép lenne például veretlenül befejezni a szezont.
Mészáros Norbert: – Egyéves kényszerű kihagyás után fantasztikus csapatba térhettem vissza. Azért is lehettünk bajnokok, mert egész évben képesek voltunk egymásért küzdeni. Csodálatos érzés, hogy bajnoknak és kupagyőztesnek vallhatom magam, de az utolsó két mérkőzésen is győztes csapat tagja akarok lenni, mert társaimmal együtt azzal szeretném beírni magamat a sporttörténelembe, hogy veretlenül végzünk az élen.
Herczeg András (a Debreceni Labdarúgó Akadémia ügyvezetője, korábbi sikeredző): – Minden elismerést megérdemelnek a játékosok, a szakmai stáb tagjai és természetesen a klub tulajdonosai, vezetői. A labdarúgók és az edzők végig remekül dolgoztak, a vezetők pedig megteremtették mindehhez a nyugodt, stabil, kiegyensúlyozott hátteret. Mindez így együtt szükséges ahhoz, hogy egy klub aranyérmet szerezhessen a bajnokságban. A DVSC-Teva nagyon egységes csapatot alkotott, a pályán és az öltözőben egyaránt összetartó volt a társaság, s ez roppant fontos eleme a sikernek. Ehhez társult, hogy minden fontos mérkőzésen akadt olyan labdarúgó, aki vezéregyéniséggé tudott előlépni, a csapategység mellett ez a tényező emelte a Lokit a mezőny fölé. Sok mindent elárul a csapatról, hogy a közvetlen riválisokat oda-vissza legyőzte, a rangadókon mindig rá tudott tenni egy lapáttal. Jómagam kétszer is átélhettem a bajnokavatás mámoros pillanatait, s bár sokan kérdezték, hogy miért nem most volt az éremátadó, én azt mondom, jobb volt ez így. Egyrészt a lefújás utáni percekben érkező vihar megzavarhatta volna a ceremóniát, másrészt két hét múlva újra lehet ünnepelni. Ezt soha nem lehet megunni.