Kondás: Ez a gárda mindig mindenhol nyerni akar

DVSC-TEVA–HALADÁS 2–0

KONDÁS ELEMÉR: Nagyon boldog vagyok, hogy idáig jutottunk, hogy ilyen csodálatos közönség előtt ünnepelhettük a klub történetének hatodik aranyérmét, és hogy veretlenül lettünk bajnokok. Persze tudtuk, hogy nagyon jó a szombathelyi csapat, a Haladás remekül szerepelt a tavasszal. Tisztességgel felkészültünk ellenük, és játékosaim ezúttal is megtettek mindent a győzelemért. Szerencsés edző vagyok, hiszen futballistáim nagyszerű sportemberek, akik nemcsak akarták sikert, hanem mindvégig megdolgoztak érte, és minden meccset kellő alázattal játszottak végig. Úgyhogy nem volt nehéz fenntartani a harci szellemet, mert ez a gárda mindig mindenhol nyerni akar.

ARTNER TAMÁS: Azzal kezdeném, hogy a Debrecen győzelméhez és bajnoki címéhez gratulálok. Úgy érzem, méltó ellenfelei voltunk a bajnokcsapatnak, ezen a meccsen nem érdemeltünk kétgólos vereséget. Bizonyítottuk, bármelyik együttessel fel tudjuk venni a versenyt. Szervezettek, masszívak lettünk, ilyennek szerettem volna látni a csapatot. Sok mozgással játszottuk a futballt, és ha lesz lehetőségünk két-három minőségi labdarúgó leigazolására, bizakodhatunk a következő bajnoki szezont illetően.

PÉCS–HONVÉD 3–4

MINK OLIVÉR: A Honvédot nyomasztotta jobban a tét, mi csak az önérzetünk miatt igyekeztünk nyerni. Az elején elaludtunk, de a gyors gól nem fogta meg a csapatot. Az volt a terv, hogy stabil védekezésből kontrázunk majd a második játékrészben. Nos, a védekezésünk minden volt, csak stabil nem. Ilyen egyéni hibákkal nem lehet mit kezdeni. Nekünk is működtek a szabadrúgás-variációink, de Sabin Goia kihagyta a ziccerét. A játékosok ugyanakkor mindent megtettek a sikerért, nem tudok rájuk haragudni.

SUPKA ATTILA: Nagyon nehéz találkozó volt, vagyis éppen olyan, amilyenre készültünk, csak sajnos a gólunk minket fogott meg. Nagyon súlyos védekezési hibákat követtünk el, emiatt tudott fordítani a Pécs. A fordulás után bejöttek a szöglet- és szabadrúgás-variációink, így visszavettük a vezetést és győztünk. Volt olyan, akit feldobott a nagy tét, de be kell látnom, hogy akadt olyan is, akit megfogott kissé. Szerencsére azonban végül sikerült kiharcolnunk a győzelmet. Kedden ülök majd le a klub tulajdonosával beszélni a jövőmről. A negyedik hely nem befolyásol. Olyan döntést kell hoznom, amely segít abban, hogy megvalósítsam szakmai céljaimat.

PAKS–FERENCVÁROS 4–2

KIS KÁROLY: Látványos, gólokban gazdag, ráadásul közönségszórakoztató meccs volt. Jól kezdtük a találkozót, aztán a Fradi rövid időre átvette az irányítást, de időben észhez kaptunk, így összességében megérdemelten nyertünk. Kockáztattunk azzal, hogy felvállaltuk a bátor támadójátékot, de megérte! A hatodik helyezéssel megfeleltünk az elvárásoknak, ismét bizonyítottuk, hogy a Pakssal számolni kell.

DÉTÁRI LAJOS: Nincs okom keseregni. A vereség természetesen bánt, mégis elégedett vagyok a csapattal. Jó meccset vívtunk, mindkét oldalon sok helyzet volt, a Paks kettővel többet értékesített. Bizonyára felállhattunk volna másképp is, de a sérülések megakadályozták ezt – a vereséget persze még véletlenül sem fogom erre. Nem szoktam kifogásokat keresni, most sem teszem.

SIÓFOK–KECSKEMÉT 0–2

HORVÁTH KÁROLY: Nehéz reálisan értékelni ezt a kilencven percet, vagyis pontosabban fogalmazva lehetetlen. Sajnos ezt a mérkőzést nem a két csapat döntötte el egymás között. Még véletlenül sem a Lencse László javára befújt tizenegyesre gondolok, az megadható volt, azzal nincsen semmi problémánk. Ellenben az első félidőben Vladan Szavics belépője brutális volt, Kecskés Tamást le is kellett cserélni a belépő nyomán, véleményem szerint kiállítás járt volna a mozdulatért. Ha ott jól dönt a játékvezető, akkor nincs a mi tizenegyesünk, nem mi játsszuk az egész második félidőt emberhátrányban, és még sorolhatnám… A kispadon ülve ott, akkor éreztem, hogy ennek csakis vereség lehet a vége.

TÖRÖK LÁSZLÓ: Természetes, hogy bosszúsak vagyunk, hiszen sokáig mi álltunk jól a riválisok versenyfutásában. Sajnálom, hogy nem indulhatunk az Európa-ligában, de úgy érzem, a mai meccsen mindent megtettünk, hogy sikertörténet legyen a vége. Mély értékelésbe nem szeretnék belebonyolódni, hogy mikor, hogyan szalasztottuk el a hiányzó pontokat, természetesen vannak hiányérzeteink. Azt hiszem, senki sem gondolta, hogy ez a Kecskemét ötödik lesz a bajnokságban. Jelentős feladatot hajtottunk végre itt, az utolsó fordulóban is, összességében nagy sikernek értékelem a szezonunkat. Szeretném mindenkinek megköszönni a munkáját, aki a klubnál dolgozik, a tulajdonostól egészen a portásig. Lezárult egy időszak, amit vállaltam, teljesítettem. Nem búcsúbeszéd ez, és az sem titok, hogy rajtam múlik a folytatás. Vállaltam egy időszakot, ez most lezárult, ezzel nem is szeretnék a mai napon tovább foglalkozni. A lényeg, hogy büszkén hagyjuk el ezen a napon Siófokot.

DVTK–VASAS 3–2

SZENTES LÁZÁR: Tudom, hogy nehéz lehetett egy, már kiesett csapattal eljönni a Vasasnak erre a mérkőzésre, mégis egyáltalán nem látszódott az angyalföldieken, hogy ennyire gyengék lennének. Volt tartása az ellenfelünknek, és kimondottan jól játszott időnként, ezért minden elismerés megilleti őket. Voltak a játékunkban visszatérő elemek, például a védekezésünkkel akadt probléma, így hiába szereztük meg a vezetést, újra és újra szorossá vált a mérkőzés. Ezért úgy kellett cserélnünk, hogy stabilabb legyen a csapatjátékunk, ez sikerült, és ekkor már kevesebb lehetősége volt a Vasasnak. Úgy gondolom, ezen a napon az volt a legfontosabb, hogy győzzünk, és ez sikerült.

MARIJAN VLAK: Furcsa találkozó volt ez, és azzal kell kezdenem, hogy gratulálok a Diósgyőrnek. Nem érdemtelenül nyerte meg a mérkőzést, hiszen velünk ellentétben kihasználta a helyzeteit. Rengeteg problémánk volt, az eltiltások, a sérülések miatt alig jöttünk össze annyian, hogy ki tudjunk állni erre a mérkőzésre, ehhez képest kimondottan összeszedett, időnként jó játékot nyújtott a csapat, ezért gratulálok a srácoknak. Az utolsó hét mérkőzésre jöttem vissza, és a Videoton elleni meccsen főleg a második félidőben egyértelműen jobb volt az ellenfél. Ezután a többi mérkőzésen minimum egyenrangú partnerek voltunk, sokszor még jobbak is voltunk, mint az aktuális ellenfél, de a helyzetkihasználásunk pocsék volt, ennek tudható be, hogy mára NB II-es csapat lettünk. A kérdésére pedig az a válaszom, hogy igen, biztosan elkerültük volna a kiesést ezzel a játékkal.