A Debrecen légiósa számított a Vidi-kapus passzára

VIDEOTON–DVSC-TEVA 0–1

Kondás Elemér (a DVSC-Teva vezetőedzője): – Mivel a Videotonnak volt több veszítenivalója, nekünk a mérkőzés elején elegendő volt türelmesen és taktikusan játszanunk. Ennek eredményeként ellenfelünk csak szabad- és szögletrúgásokból veszélyeztetett. Amúgy sem volt ez könnyű mérkőzés, de végül amiért jöttünk, teljesítettük. Az első félidőben a Videotont a nagy szél is támogatta, ezért a támadónkhoz szinte egyetlen labda sem jutott el. Ennek ellenére csatárunk sokat dolgozott, megtartotta a labdákat, és jól lépett vissza a középpályára. Okom nem volt a változtatásra, és a második félidőben el is döntötte a mérkőzést. Első számú feladatuk volt a játékosoknak, hogy a lehető legközelebb futballozzanak az ellenfél labdarúgóihoz. Sajnos az első játékrészben ez nem valósult meg, így Tóth Balázs és Sándor György többször is lendületből hozhatta a labdát a védőinkre. A második félidőben feljebb toltuk a védekezésünket, és ekkor már több labdát szereztünk, sőt a gól után éreztem, hogy megnyerjük a mérkőzést.

Adamo Coulibaly (a DVSC-Teva támadója): – Tíz forduló hátravan a bajnokságból, még bármi megtörténhet. Természetesen az a célunk, hogy a végén a miénk legyen az aranyérem, de véletlenül sem szeretnék elkiabálni semmit. Tegyük csak a dolgunkat tovább, ugyanolyan szerényen, mint eddig. Bár azt nem tagadom, hogy a hétfői újságokban jó lesz a tabellára pillantani.... Jókor voltam jó helyen, de az igazat megvallva korábban kilestem, hogy Mladen Bozsovics mit csinál hasonló helyzetben. Majdhogynem számítottam a passzra, és ha már megkaptam a labdát, illett begurítanom. Azt kijelenthetem, hogy az egyik legfontosabb debreceni gólomat szereztem, hiszen ezzel sikerült nyernünk az egyik legnagyobb ellenlábasunk otthonában. A második félidei teljesítményünk alapján megérdemelten győztünk. Ezúttal valamelyest nehezebb dolgom volt, hiszen egyedül voltam elöl, ám azt végig éreztem, hogy egy lehetőségem lesz a gólszerzésre. Hogy a megérzésem bejött, annak elsősorban a csapat miatt örülök, mert ez a Debrecen igenis megérdemli, hogy ott álljon, ahol.

FERENCVÁROSI TC–BP. HONVÉD 0–0

Détári Lajos (a Ferencváros szakmai igazgatója): – A Kaposvár és a Paks után a Honvéd volt a harmadik csapat, amely nem futballozni jött a stadionunkba, márpedig így nehéz jó mérkőzést játszani. Sokat elárul az ellenfél futballjáról, hogy Jova Leventének egyetlen védenivalója sem volt a kilencven perc alatt, egyszerűen nem volt kapura lövés a kispestiek részéről. A Honvéd védekezni jött ide, márpedig így nehéz folyamatos futballt bemutatni. Az első félidőben azért eldönthettük volna a három pont sorsát, volt egy-két olyan szituáció, amelyből gólt lehetett volna szerezni. Ha Somália három méterről nem a kapufát találja el, hanem bevágja a kapuba a labdát, alighanem másként alakul a kilencven perc, a Honvédnak ki kellett volna nyílnia. Somália kiválása érzékenyen érintette a csapatot, sajnos a második félidőben a kelleténél kevesebbet rúgtunk kapura, márpedig így nehéz gólt szerezni. És akkor most abba már nem is mennék bele különösebben, hogy ezen az estén a játékvezető sem volt a helyzet magaslatán, a negyedik játékvezető az egész kilencven perc folyamán velem foglalkozott. Kérdem én: Angliában mikor foglalkoznak Alex Fergusonnal vagy éppen Arsene Wengerrel? Természetes, hogy a meccs alatt nekünk is felmegy a pulzusunk.

Supka Attila (a Bp. Honvéd vezetőedzője): – Bosszús nem lehetek, az Üllői úton nem rossz eredmény a döntetlen, ráadásul továbbra is veretlenek maradtunk, a három mérkőzésen begyűjtött hét pont kifejezetten jónak mondható. Természetesen nehéz mérkőzésen vagyunk túl, Détári Lajos az utóbbi időben többször is látta a csapatomat személyesen, úgy néz ki, sikerült jól feltérképeznie bennünket. A döntetlenre rászolgáltunk, ha jobban belegondolunk, a Ferencvárosnak ezen az estén talán nem is volt felépített akciója, kihúztuk a méregfogukat. Az más kérdés, hogy mi is nehézkesen építkeztünk. A támadójátékban haloványabbak voltunk mi is, az ellenfél gyenge pontjait végül is nem tudtuk kihasználni. Nem szeretnék kibúvót keresni, de ezen a gyepen rövid passzos játékot egyszerűen lehetetlen volt bemutatni, azért alakult ki olykor adok-kapok a pályán, mert a játékosok nyakába pattant a labda.

Sorin Botis (a Bp. Honvéd védője): – Kár lenne tagadni, brusztolós, hajtós meccs volt, szép játék valóban nem alakult ki. Ennek leginkább az volt az oka, hogy borzasztó volt a pálya talaja. Még mielőtt bárki a fejemhez vágná: ezt nem kifogásként említem, hanem tényként. Be kell vallani, egyik együttes sem játszott jól.