Véber: Pápán is újpestinek tekintettem magam

– Kinek szurkol?
– Az Újpestnek – vágta rá Véber György.

– És a másik csapat?
– Mi van vele?

– Gondolom, azért a Lombard FC-hez is van kötődése...
– Volt. Október huszonnegyedike éjfél óta nincs. Pápán is újpestinek tekintettem magam, most meg már nem is vagyok pápai.

– Igaz, de pápaiként sokszor találkozott az Újpesttel...
– Nem akarom túldramatizálni a dolgot, de mindig nehezen éltem meg azokat a mérkőzéseket. Azt hiszem, sokan tudják rólam, hogy mennyire kötődöm az újpesti csapathoz: tizenkilenc évesen kerültem a Megyeri útra Szegedről, és a mai napig nagyon szeretem a lila-fehér klubot. A pápai együttest az Újpest ellen felkészíteni szakmai feladat volt, és félre kellett tennem az érzelmeimet.

– A szakmai feladatot jól megoldotta, hiszen szinte mindig legyőzte az Újpestet.
– Ötből négyszer: kétszer Pápán, kétszer a Megyeri úton sikerült győznünk. Nagyon furcsa volt, hogy a lila-fehérek szurkolói megtapsoltak, éljeneztek, a kispad mögött rengeteg ismerősöm, jó barátom ült, aki nekem is szurkolt, ám elsősorban persze az Újpestnek. Külföldön mostanában nagy divat, hogy ha egy játékos gólt lő volt csapata ellen vagy olyan ellenfélnek, amelyhez valamiért kötődik, akkor látványosan nem örül a gólnak. Nos, így voltam ezzel én is, ügyeltem arra, hogy nehogy megbántsam valamelyik újpesti szurkoló érzéseit, igyekeztem visszafogni magam – ez ugye nem annyira jellemző rám. Igaz, ez nem mindig sikerült, az egyik Pápán játszott meccs nagyon ideges légkörben zajlott, rettenetesen kellett nekünk a győzelem, és amikor gólt szereztünk, kitört belőlem a feszültség.

– És megbántott ezzel valakit?
– Soha senki sem mondta Újpesten, hogy haragszik rám, amiért a Pápával legyőztem a kedvenc csapatát.

– Ezek az újpesti sikerek arra is jók lehetnek, hogy a döntéshozók elhiggyék, alkalmas lehet az Újpest vezetőedzőjének.
– Ha ezt a négy, Újpest elleni siker miatt gondolnák így, azt azért sajnálnám, mert az utóbbi években szerintem többet is elértem, mint hogy ezt a négy meccset megnyertük.

– Lesz-e az Újpest edzője?
– Jó kérdés, mert nincs rá jó válasz. Ha azt mondom, szerintem soha, az olvasó legyintene: minek beszél mellé, ki veszi be ezt az álszerény dumát? Ha viszont az a válaszom, persze, remélem, már a jövő héten, az meg udvariatlan durvaság lenne a részemről, tiszteletlenség a Megyeri úton dolgozó kollégával szemben. Amikor edző lettem, nyilván megfogalmazódott bennem a cél, hogy a számomra legkedvesebb klubot milyen jó lenne irányítani valamikor. Hogy aztán megértem-e már erre a feladatra, hogy eljön-e az én időm, azt nem tudom, nem is nekem kell eldöntenem.

– Azért érdekes, hogy csak az Újpestet emlegeti, a Pápát alig.
– Mit mondjak? Függetlenül attól, ahogy véget ért, szerintem szép és sikeres három évet töltöttem a Lombardnál, az ott végzett szakmai munkát jónak tartom most is, de miért mondjam, hogy ez idő alatt ez a klub lett a szívem csücske? Ha egyszer az Újpest az?

A VÉBER GYÖRGGYEL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT – AMELYBŐL AZT IS MEGTUDHATJA, HOGY A SZAKEMBER MIVEL TÖLTI MOSTANÁBAN AZ IDEJÉT – A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!