Torghelle: Nem mondogatom, hogy hú, de jó vagy, Sanyi!

Pályán egymásnak adott kötényről, emlékezetes meccs utáni mezcseréről, esetleg öltözői zrikálásról, az ebédlőben a fenék alól kihúzott székről ezúttal szó sem lehet, merthogy Dudás Ádám és Torghelle Sándor pályafutása alatt eddig nemcsak hogy egy csapatban nem szerepelt, ellenfélként sem találkozott még. Most azonban itt az alkalom, szombaton az aranyra hajtó Győr a dobogóért harcoló Honvédot fogadja. Dudás Ádám nem tagadja, mindig tisztelettel figyelte csatártársa játékát.

„Sok közös sztorival sajnos nem szolgálhatok, Torghelle Sándort eddig jószerével csak a televízión keresztül láttam játszani. Ettől függetlenül mindig megkülönböztetett figyelemmel néztem a futballját, gyors, erős, érzi a kaput, igazi egyénisége a magyar futballnak″ – beszélt ritka benyomásairól a Nemzeti Sportnak a 22 esztendős Dudás Ádám.

A győri futballista eddigi legközelebbi élménye kollégájával megrekedt az álmodozás szintjén: Torghelle Sándor légiósként alapembere volt Erwin Koeman válogatottjának, góljainak köszönhetően nemcsak a holland kapitány, a szurkolók kedvence is lett.

„Nem titkolom, akkoriban eljátszottam a gondolattal, milyen lenne együtt elöl játszani – mondta őszintén Dudás Ádám. – Ő igazi erőcsatár, azt hiszem, remekül kiegészítettük volna egymást. Az más kérdés, hogy ő akkoriban csúcsformában volt, én pedig csak kerestem önmagamat. Örülök, hogy ezúttal végre a pályán is találkozunk egymással, és testközelből is megfigyelhetem a stílusát.″

Minden bizonnyal Torghelle Sándor is várja a találkozást, ám annyi bizonyos, hogy az öt bajnoki mérkőzésen három gólt szerző csatár kiváló formában játszik, és természetesen az ETO ellen is folytatná a gólgyártást.

„Egész héten úgy készültünk, hogy olyan produkcióval rukkoljunk ki a nagyon egységes és erős Győr ellen, mint három hete Debrecenben – mondta a 42-szeres válogatott Torghelle Sándor. – Akkor pontot tudtunk szerezni a Lokitól, s az egy egyes döntetlen erőt adott a folytatáshoz. Mindig azt mondom, az egymás elleni párharcok döntenek el egy-egy összecsapást – ha hét-nyolc játékosunk győztesen kerül ki a győriek elleni párharcokból, esélyünk van jó eredményt elérni. Az a tapasztalatom, hogy a csaták háromnegyedét meg kell nyerni – ez esetben mind a három pontot elvihetjük a zöld-fehérektől. De figyelni kell az olyan támadókra, mint például a nagyszerű formában futballozó Dudás Ádám, különben pácba kerülhetünk...″

Pénteken még az ETO elleni mérkőzésről beszélgettünk Torghelle Sándorral, de könnyen elképzelhető, hogy néhány hét múlva már nem találjuk itthon a csatárt – s nem azért, mert síelni ment...

„Kár lenne tagadni, az is megeshet, hogy a téli szünetben távozom Kispestről – folytatta a korábban többek között a Crystal Palace együttesében és az Augsburgban is profiskodó labdarúgó. – Nem árultam zsákbamacskát, amikor aláírtam a jövő nyárig szóló megállapodásom a Honvéddal, mindenki tudta, az a célom, hogy előbb-utóbb újfent légiósnak álljak. De fontos megjegyezni, hogy csakúgy, mint néhány hónappal ezelőtt, nem áll szándékomban mindenáron külföldre igazolni. Elismerem, vannak érdeklődők, ám hazai klub nem keresett. Igazából nem is szeretnék még ezzel a témával foglalkozni, csak azzal, hogy minél sikeresebben szerepeljek a Honvéddal, előbb Győrben, azután pedig a Haladás ellen a Bozsik Stadionban. Örülök, hogy sokat vagyok a pályán és rendre betalálok az ellenfelek kapujába, de nem ájulok el magamtól, s nem mondogatom, hogy »Hú, de jó vagy, Sanyi, gólt lőttél a bajnokságban és a Ligakupában is«... Ez nem így működik, sosem lehetsz elégedett!"

Mert akkor nem marad más, mint a középszer...