– Azért önnek a Fradi elleni meccs mindig más, nem?
– Persze, újpestiként megfertőződtem a rivalizálással, bár nem mondanám, hogy bennem olyan gyűlölet él a zöld-fehér színek iránt, mint néhány egykori társamban vagy a drukkerekben.

– Most csak azért mondja, hogy vasárnap kevesebbet pocskondiázza az ellentábor?
– Hidegen hagy, ha szidnak a fradisták. Hogy egészen pontosan fogalmazzak, inspirál is, elvégre számomra azt jelenti, olyan futballista vagyok, aki a játékával felhívta magára a figyelmet.

– Borzasztóan csalódott lenne, ha nem vernék meg a Ferencvárost?
– Igen. Szeretnénk nyerni, már csak azért is, mert Zalaegerszegen felejtettünk két pontot. Persze minden meccs más, egyben kiszámíthatatlan, előre nem tudhatjuk, milyen történésekkel szolgál a hétvégi ütközet.

– A Diósgyőr közelmúltja ellenben ismert, a remek fél idény pedig annyit tett, hogy hosszú idő után esélyesként fogadhatják az FTC-t.
– Valóban, ami lehet, egyeseknek furcsa, úgy jön ide a Fradi, hogy mi vagyunk a favoritok. Nekem azért nem különleges ez az állapot, az Újpestben futballozva mindig olyan meccsnek számított a derbi, amelyiken bármelyik együttes nyerhetett.

– A felfokozott hangulatot már a saját bőrén is tapasztalja?
– Igen, de ez sem új, a Diósgyőr az egész idényben kiválóan teljesít, vagyis folyamatos szeretetben élünk. Amikor hazajöttem, ezért is választottam Miskolcot, mert itt olyan impulzusok érik az embert, amiért érdemes futballozni. Itt vasárnap este semmi más nem számít majd, csak a Diósgyőr. Mi pedig ennek szellemében futunk ki a pályára.