– Szem-, illetve fültanúja voltam, hogy a vasárnapi, Videoton elleni mérkőzést követően egy törzsszurkoló azzal fordul önhöz: „Dani, ugye maradsz?!” Azt már nem hallottam, mit felelt neki.
– Azt, amit önnek is: jó kérdés... – sóhajtott egyet Böde Dániel, a Paks középpályása.
– Szóval?
– Ma még nem tudom, mit hoz a jövő. Ha azt veszem alapul, hogy a szerződésem még másfél évig a Pakshoz köt, azt mondom, nem megyek sehova. Ugyanakkor az is benne van a pakliban, hogy megyek.
– Ha kizárólag önön múlna, váltana?
– Úgy érzem, ahhoz, hogy a vágyaimat valóra váltsam, most már váltanom kell. 1997 óta vagyok a Paks igazolt labdarúgója, 2003 augusztusában már a felnőttcsapatban szerepelhettem, végigjártam a harmadosztályból az élvonalba, sőt a nemzetközi kupaindulásig vezető mesés utat, úgyhogy aligha kell részleteznem, mit jelent számomra ez a klub. Közben felnőttem, és rájöttem, nem hallgathatok világéletemben a szívemre, néha azt is figyelembe kell vennem, mit súg az eszem.
– Ha szabad tudni, per pillanat mit súg?
– Azt, hogy ha többre akarom vinni, lépnem kell.
– Mi akadálya van annak, hogy Pakson jusson előbbre?
– Nem titkoltam nyáron sem, és most sem: szeretnék külföldre szerződni. A fél évvel ezelőtt történtek azonban arra döbbentettek rá, ez nem úgy megy, hogy csettintek egyet, és már légiós vagyok. Éppen ezért mondom azt, bár még mindig az a célom, hogy jegyzett európai bajnokságban játszhassak, már valamelyik hazai élcsapatba is elmennék.
– Debrecenbe, Győrbe, esetleg Székesfehérvárra?
– Egy megkeresésről már tudok, ám erről bővebben nem beszélhetek.
– Röviden sem?
– Bocsánat, de nem. Azt viszont elárulhatom, hogy két nyomós ok is az országon belüli klubcsere mellett szól. Az egyik az, hogy a jelek szerint Paksról nehéz bekerülni a válogatottba. A másik pedig az, hogy szívesen követném Éger László példáját, aki paksi nevelésű futballistaként a Dunaferr, majd a Debrecen tagjaként is bajnok lett, hogy aztán hazatérjen, és itt tegyen meg mindent a csapatért. Másképp fogalmazva: arra, hogy az előző idényben ezüstérmesek lettünk a bajnokságban, valamint megnyertük a Ligakupát, amíg élek, büszke leszek, de szeretnék nagyobb sikereket is elérni, és erre sajnos Pakson kevesebb esélyem van, mint Debrecenben, Győrben vagy Székesfehérváron...
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN OLVASHATJA.