A pécsiek teljesítették a Kondás Elemérnek tett ígéretet

LOMBARD PÁPA–VIDEOTON 2–3

Bene Ferenc, a Pápa vezetőedzője: – Ha arra gondolok, hogy az ország legjobb játékoskeretét magáénak tudó Videoton ellen ilyen második félidőt tudtunk produkálni, akkor szerintem optimisták lehetünk a jövőt illetően. A hétközi százhúsz perces kupameccs fáradtsága sajnos kiütközött a gárdán a végén, és ezért nagyon sajnálom a játékosokat. Sajnos mi nem tehetjük meg azt, mint mondjuk éppen a fehérvári együttes, hogy a kupában amolyan B-csapatot küldjünk pályára, amelyik még mindig nagyon erős. Ki kell javítani a hibákat, az például sokba került nekünk, hogy André Alvest ennyire egyedül hagytuk a tizenhatoson belül. A vereség ellenére azt mondom, a második félidei játékunk jó alap lehet a közös munka folytatásához.

ÚJPEST–KECSKEMÉT 3–1

Zoran Szpisljak, az Újpest vezetőedzője: – Tudtuk, hogy igen nehéz, sőt az egyik legnehezebb hazai találkozó vár ránk. A Kecskemét jó csapat, és a szó szoros értelmében játssza a futballt. Nagy fegyvertény a legyőzése, de mi úgy készültünk, hogy bármi áron, de megszerezzük a három pontot, amelyre égető szükségünk volt. Nincs könnyű hét mögöttünk, ezt kár lenne tagadni, de így is sikerült felkészülnünk a fontos szombati meccsre, s úgy gondolom, azért nyertünk, mert nekünk jóval nagyobb szükségünk volt a három pontra, mint ellenfelünknek. A második félidőben megpróbáltuk lezárni a területet a vendégek előtt, és valóban a kontrákra rendezkedtünk be. Végül ez is belejátszott a győzelmünkbe.

Tomiszlav Szivics, a Kecskemét vezetőedzője: – Lassan kezdem megszokni, hogy olyan mérkőzést veszítünk el, amelyen győzelmi esélyünk van. Ez is egy ilyen találkozó volt. Ha a miénk a három pont, aligha csodálkozhatna bárki is, de gratulálok az Újpestnek és Zoran Szpisljak kollégámnak a győzelemhez. Azt persze megjegyezném, hogy egy egynél nem kaptunk meg egy nyilvánvaló tizenegyest. Ha mi vezetünk kettő egyre, alighanem megnyerjük a meccset, de ezen most már felesleges rágódni. Az első félidőben taktikai csata dúlt, mindkét csapat várt a másikra, így a játék sem volt különösebben látványos. Aztán a szünet után hátrányból mi kezdtünk el aktívabban futballozni, s ekkor meglett volna a lehetőségünk a fordításra. Elsősorban azért kaptunk ki, mert hét alapemberünk hiányzott, ezt mi nem bírjuk el. Ettől függetlenül minden játékosomat dicséret illeti, hajtottak becsülettel, ezúttal csak ennyire futotta.

PÉCSI MFC–GYŐRI ETO 3–1

Mészáros Ferenc, a PMFC vezetőedzője: – A mérkőzés összképe alapján megérdemelten nyertük meg a mérkőzést. A kezdés előtt is sejtettem, hogy az a csapat jön ki jól ebből a találkozóból, amely rá tudja erőltetni az akaratát az ellenfére. Ez nekünk sikerült erőteljesebben. Szinte mindennel elégedett lehetek, csak az első félidő első tíz perce nem tetszett. Viccesen meg is ígértem egy hete Kondás Elemérnek, a Loki edzőjének, hogy legyőzzük a Győrt. Jók ezek az eredmények, de szerénynek kell maradni.

Csertői Aurél, a Győri ETO vezetőedzője: – Teljesen megérdemelten nyert a Pécs. Szomorú vagyok, mert úgy tűnik, csapatomnak két arca van. Egy hete a Videoton ellen mentálisan erősek voltunk, most a Pécs ellen egészen más volt az együttes. Játékosaim nem becsülték le az ellenfelet, egyszerűen csak kevesebbet futottak, mint mondjuk egy hete. Ezt senki ellen nem lehet megtenni, Pécsen meg főleg nem. Nem látszott a csapaton az akarás, ráadásul a hazai gárda jól használta ki a kontraakciókat, mi pedig rossz megoldásokat választottunk.

PAKS–ZALAEGERSZEG 4–2

Kis Károly, a Paks vezetőedzője: – Minden győzelmet sikerként könyvelek el, különösen úgy, hogy meg is érdemeltük annak ellenére, hogy a második félidőben két perc alatt két gólt kaptunk. Nem számítottam könnyű mérkőzésre, mert ellenfelünket sosem a helyezésük alapján ítéljük meg. Kiss Tamás és Magasföldi József remek labdarúgó, de a kezdőbe állított Szatmári Lóránd is bizonyította tehetségét, hiszen rúgott egy szép gólt. Rengeteg előnyt jelent számunkra, hogy a kispadon olyan játékosok ülnek, akik ha beállnak, képesek eldönteni a mérkőzést, vagy legalább is újult lendületet adhatnak a csapatnak.

Szabó Imre, a ZTE utánpótlás-szakágvezetője: – Prukner László negyvenfokos lázzal állt a kispad mellett a mérkőzésen, és a második félidőben egyszer rosszul is lett. Ezúttal is magunkat vertük meg, és mint már korábban annyiszor, a fontos fordulópontokból az ellenfél jött ki jobban. A tizenegyes kihagyásával nagy esélyt szalasztottunk el, mert ha Roguy Méyé nem hibázik, talán pontot szerzünk Pakson. Eredményesség terén csak azt vehetjük figyelembe, hogy a Ferencváros elleni vereség kivételével mostanában minden bajnokinkon rúgtunk gólt, sőt Újpesten és most Pakson is kettőt-kettőt. Nagyobb gond azonban, hogy rengeteget is kapunk. Sőt, most a Paks a csapatunk által elpasszolt labdákból rugdosta góljait.

KAPOSVÁR–VASAS 0–0

Sisa Tibor, a Kaposvár vezetőedzője: – Nagyon sok helyzetet teremtettünk, de egyiket sem tudtuk értékesíteni. Továbbra is azt mondom, hogy jól futballozunk, szépen járatjuk a labdát, csak éppen nem tudunk nyerni. Már annak is örülnék, ha csúnyán játszanánk, csak nyerjünk már végre egy meccset! Bosszantó, persze hogy bosszantó ez a kilenc döntetlen. Az a legrosszabb az egészben, hogy ebből hatot-hetet is megnyerhettünk volna, és akkor nem itt állnánk, ahol.

Marijan Vlak, a Vasas vezetőedzője: – Mindkét együttes számára nagyon fontos volt a meccs, ez rá is nyomta a bélyegét a kilencven percre. Úgy érzem, hogy az első félidőben jobban futballoztunk, mint a Kaposvár, a második játékrészben viszont a hazaiak fölénk kerekedtek. Ennek ellenére nyerhettünk volna, hiszen Mehmedagic fejesét óriási bravúrral védte a zöld-fehérek kapusa. Elégedettek lehetünk az egy ponttal. A védelmünk valóban rendben van, hiszen ötszáznyolcvanhét perc kapott gól nélkül pompás teljesítmény a hátsó alakzatunktól, de az aggasztó, hogy a csatárjátékunk igen gyenge. Ezen javítanunk kell, különben bajba is kerülhetünk.