Détári: Alison és Félix nem Fradi-szintű labdarúgó

„Az a tizennyolc-húsz mezőnyjátékos, akivel az első keretben foglalkozom, egytől egyig rendben van pszichésen. Nagyszerű a hozzáállásuk, profik módjára edzettek mindvégig, értük tűzbe teszem a kezem" – mondta Détári Lajos szakmai igazgató.

„Alison Silva és Felipe Félix nem Fradi-szintű labdarúgó, de meg akartam nézni őket élesben. Sajnálom, hogy ez lett belőle, ugyanakkor a vezetői döntés teljesen indokolt, a Ferencváros mezében megengedhetetlen az efféle viselkedés."

Magyarán Felipe Félix napjai is meg vannak számlálva a kilencedik kerületben, nem csak a tegnap elküldött Alison Silváé. Mint ismert, az utóbbi brazil a Pécs elleni Ligakupa-mérkőzésen csúnyán rácsúszott Holczer Ádámra, amiért kiállította a játékvezető. Alison az öltözőbe menet sem tudta türtőztetni magát, többeknek kellett lefogniuk, hogy ne menjen a szintén kiállított kapus után.

A brazil ugyan Facebook-bejegyzésében még Istennek adott hálát, amiért repülhet haza a családjához, telefonhívásunkra már a szánakozó énjét varázsolta elő.

„Amikor az ember éhes a sikerre, csinál olyat, amit nem lenne szabad. Az én tettem is csúnya volt, sajnálom, szeretnék elnézést kérni a Fraditól és a szurkolóktól is – esedezett bocsánatért Alison Silva. – A klubvezetők döntését elfogadtam, bár nem így szerettem volna búcsúzni Magyarországtól, főleg nem a Fraditól, amely a nyáron szerződtetett. Szomorú vagyok, amiért nem mutathattam meg, mire vagyok képes, de most már irány Brazília."

Holczer Ádámot az első orvosi vizsgálat után kerestük, nem csoda, hogy a tehetetlen düh beszélt belőle.

„Haragszom Silvára, biztos vagyok benne, hogy le akart rúgni – magyarázta még mindig feldúltan a pécsi kapus. – Már fogtam a labdát, amikor odatartott. Ha csak a combom vagy a hasam sérül, zokszó nélkül viselem a történteket, ám mert az ágyékomat kitapintva egyből éreztem, hogy nagy a baj, felment bennem a pumpa. Lefelé menet én is mondtam neki csúnyát, amiért szégyellem magam, nem ilyen gyerek vagyok, csakhogy ő most vidáman készül a hazatérésére, én viszont azon idegeskedem, meg kell-e operálni, lesz-e maradandó sérülésem."

„Akkora ugyanis a duzzanat a herémen, hogy az orvos csak néhány nap múlva tudja megmondani, műteni kell-e. Minden férfi tudja, milyen fájdalmas, ha a legérzékenyebb pontján találják el, nekem abból az érzésből most nonstop kijut. Hiába ideges az ember azért, mert nem játszik az első csapatban, eddig nem fajulhat az elkeseredése. Higgyék el, én is inkább védenék az NB I-ben, mint a Ligakupában, de ebben a sorozatban is a maximumra törekszem, nem visszaélve azzal a lehetőséggel, amely a kapusposztból fakad. Silva az öltözőig követett, verekedni akart, a biztonságiak és két csapattársam lépett közbe. Az is zavar, hogy ilyen ember játszik, vagy játszott Fradi-mezben, abban a klubban, amelyet annyira szeretek. Egykori csapattársaim és Lipcsei Péter persze hamar biztosítottak a sajnálatukról, de egy ilyen félnótás miatt akár műtőasztalra is kerülhetek."

A TÉMÁRÓL TOVÁBBI RÉSZLETEKET A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN OLVASHAT!