Az éllovas Debrecen gólzáporos mérkőzésen legyőzte a Paksot

Nem a legjobb előjelekkel kezdte a találkozót a Debrecen, hiszen a piros lapos Dajan Simac eltiltását töltötte, Farkas II Balázs, Szűcs István, Ferenczi János, Mészáros Norbert és Stefan Mardare pedig sérült. A vendégeknél csak Sifter Tamás eltiltása miatt főhetett Kis Károly feje – no és azért, mert csapata bottal, vagy lassan már azzal sem üti tavaszi formájának nyomát. És még az ág is húzza őket, hiszen 9. percben Bódi Ádám végzett el szabadrúgást a bal oldalról, és a relatíve veszélytelen beadást a senkitől sem sanyargatott paksi védő, Csehi Tamás a saját kapujába fejelte.

Még tíz perc sem telt el tehát, amikor 1–0-ra vezetett a DVSC, de nem omlott össze a Paks. Sőt! Böde Dániel szinte azonnal helyzetet alakított ki a másik oldalon, majd Montvai Tibor vihette egyedül a kapusra a labdát, de éppen a fekvő hálóőr hasán szerette volna keresztülpasszírozni a játékszert, ami szerencsére nem sikerült neki. Nem sokkal később Bartha Lászlót is egyedül hagyták a védők, de ráéreztek, hogy öt méterről, „nyílászárókért kiáltó” ziccerben is fölédurrant majd az ék. A vendégvédők is ki-kihagytak, ezekkel azonban nem tudtak élni a hajdúságiak, majd az utolsó negyedórára visszaesett az iram, és ez magával rántotta a színvonalat, valamint a fogyaszthatóságot is.

Alaposan leszidhatta játékosait Kondás Elemér, a hazaiak mestere a félidőben, mert azonnal megszállták fiai a paksiak térfelét a második félidőben. Tíz percig tartott ez a nyomás, amelynek végét egy kapu mellé szálló ötméteres Böde-fejes jelzett. Egy-egy rossz debreceni megoldás után Kondás kérdően nézett segítőjére, Sándor Tamásra, majd alighanem mondott is valamit a 61. percben, velősen és tömören.

Történt, hogy Bartha László gurított középre a jobb oldalról, és három méterről a kapus, valamint a két középső védő között Vayer Gábor akadálytalanul guríthatott a kapu közepébe.

Nem sokáig volt 1–1 az állás, mert Kondás beküldte a Yannick, Stevo Nikolic kettős, akik közül utóbbi kihasználva az elmélázó Báló Tamás hibáját kihagyhatatlan helyzetbe hozta középen Adamo Coulibalyt: 2–1. Hogy őt miért nem fogta senki?

Mindkét védelem elmormoghatta magában a korsó, a kút és a rendszeresség között összefüggéseket, valamint felidézhette magában az ilyen történetek szomorú végét, hiszen finoman szólva sem álltak ma helyzetük magaslatán a hátvédsorok.

Kis Károly kettős cserét hajtott végre a 74. percben, de ez számára nem hozott szerencsét, mert rögtön ezután eldőlt a mérkőzés: Selim Bouadla jobb oldali szabadrúgását a rövid ötös sarkáról a berobbanó Varga József védhetetlenül csúsztatta a hosszú sarokba: 3–1.

A legvégén Vayer Gábor egy csodás csel után még szépített (3–2, az akció során két védőt is felbőrözött), de még mielőtt a csodában reménykedhettek volna a zöld mezesek, egy újabb paksi védelmi megingást Coulibaly ismét góllal büntetett (4–2).

Ideális, verőfényes futballidőben gólzáport láthattunk, amelyből az éllovas Debrecen került ki győztesen. Soha rosszabb magyar bajnokit!