Győzelmi kényszerben és egy új középső védővel fogadta a Videoton az augusztus 6. óta veretlen Haladást. A három pont megszerzésére azért volt égető szüksége a címvédőnek, hogy előrébb lépjen a forduló előtt elfoglalt hetedik helyről, az „új fiú" pedig az a Marco Caneira volt, aki bár 32 éves, de rutinja sokat segíthet. Korábban megfordult a Sporting, a Benfica, a Bordeaux és a Valencia együttesében; válogatottjával U17-es Európa-bajnok lett 1995-ben, a felnőttekkel pedig megfordult a 2002-es és a 2006-os világbajnokságokon.

Volt is dolga a 25-szeres portugál válogatottnak, mert bár az első ziccer a hazaiaké volt (Halmosi Péter az ötös sarkán mentett nagyot Brandao elől, aki később André Alves beadását öt méterről vállalta a bal sarok mellé), némileg váratlanul egymást követték a Haladás-ziccerek. Ám hol lesről találtak hálóba (Kenesei Krisztián volt az elkövető), hol közelről sem sikerült bevenni a kaput (itt is Kenesei járt az élen, de Horváth András is rosszul találta el a labdát tíz méterre a hálótól), hol Tomás Tujvel lépett ki remekül ketrecéből, hol a két támadó elől az ötösön mentő Filipe Oliveira volt jókor jó helyen.

Jó iramú, izgalmas, lüktető és magas színvonalú volt az első játékrész – viccelődhettek egymással a szurkolók, amikor felharsant a megváltó sípszó, jelezve a félidei üdítőzés kitörését...

Paulo Sousa azt kívánta a bajnoki előtt, hogy ne álljon be védekezni a Haladás ellenük, ne mutasson be bunkerfutballt, hanem játsszon szépen – nos, a szombathelyiek bőven túlteljesítettek a portugál mester kérését, többször is a ráijesztettek az egyre idegesebb szakemberre.

A második játékrészt már jobban kezdte a Sousa-legénység, Brandao „egyvonalas lesről" talált a hálóba (nem ő, hanem a tőle méterekre álló Alves volt lesen), de nem futballozott jól a címvédő, az ötvenedik perctől így egyre hangosabban fújolt a hazai közönség. Nem mellesleg megjegyezzük: a székesfehérvári ezerfejű alig 3500 tagot számolt. Az utolsó negyedre fordulva újfent Haladás-helyzetet regisztrálhattunk, ám Álvaro Brachi szépen mentett középen Halmosi elől. A 73. percben szép Halmosi, Kenesei összjáték után utóbbi készítette le a labdát Rajos Gábor elé, aki a 16-osról kissé elhamarkodottan fölé durrantott.

Ezt már Paulo Sousa sem bírta, aki olyan izgalomba jött az oldalvonal mellett, hogy a játékvezető fel is írt számára némi szóbeli figyelmeztetést. Az utolsó negyedóra kifejezetten gyatrára sikeredett, egymást érték a bosszantó technikai hibák. Láttunk azért szép jeleneteket, elszórtan: a csereként beállt Nikolics Nemanja például hat méterről fejelhetett kapura, de a mezőny legjobbja, Rózsa Dániel kipiszkálta a labdát a bal alsóból.

Amikor már szinte feladta a reményt a Videoton, megnyerte a bajnokit: a végig csukaszürke Nikola Mitrovics ívelte be a labdát a 16-os jobb sarkáról, és a középen érkező Vaskó Tamás hat méterről a bal alsóba fejelt.

A Haladás Tóth Péter kiállítása miatt nem sokkal azelőtt emberhátrányba került, a szombathelyiek számára tehát sokba ez a pillanatnyi kihagyás.

A vendégek az első félidőben jobban futballoztak, de kihagyták helyzeteiket, míg a Videoton annak ellenére ment előre becsülettel az utolsó percig, hogy egyértelműen formán kívül játszottak húzóemberei. Az akarat végül meghozta a maga gyümölcsét, de némi szerencse kellett azért hozzá, hogy az a címvédő ölébe hulljon.