Csütörtökön találkoztak az NB I-es klubok tulajdonosai, s a megbeszélés célja eredetileg az volt, hogy eldöntsék, milyen rendszerben szervezik a következő élvonalbeli bajnokságot.

Egyelőre csak arról született határozat, hogy január 25-én újra összeülnek, és három lehetséges verzió közül kiválasztják a végleges javaslatot.

Erről egy nappal később az MLSZ elnöksége is tárgyal majd. A (Magyar Labdarúgó-szövetség vezetőinek azért kell napirendre tűzniük a javaslatot, mert a végső döntést a testület hozza meg.

A tulajdonosi tanács ülésén a következő javaslatok vetődtek fel.

Ha az első verziót választják majd a tulajdonosok, minden marad a régiben: tizenhat csapat, harminc forduló, a Ligakupa megmarad. Értelemszerűen ennek a változatnak a legkisebb a támogatottsága.

A mostani rendszert ugye csak az színesíti, hogy pontegyenlőség esetén a több győzelem dönt, a bajnokság végén pedig abban az esetben, ha például az elsőnek és a másodiknak (vagy a 3. és 4., illetve a 14. és 15. helyen végzőknek) ugyanannyi a pontja, akkor két mérkőzésen döntik el a helyezések sorsát.

Amennyiben a második elképzelést támogatnák a tulajdonosok, akkor kicsit Dél-Amerikában érezhetnénk magunkat, hiszen szinte argentin mintára alakítanák át a rendszert.

Ez a formula azt jelentené, hogy tizennyolc gárda összesen harmincnégy fordulóban mérhetné meg magát. Ősszel és tavasszal is nulláról indulnának a csapatok. A két félszezon győztese a tavasz végén nagydöntőben csapna össze, amelynek a nyertese lenne a bajnok és indulna a BL-ben, a vesztes pedig az Európa-ligában. A két félidény másodikja is megmérkőzne, s a párharc győztese szintén az El mezőnyéhez csatlakozna. Az ősz és a tavasz egy-egy utolsó helyezettje pedig az NB II két csoportjának győzteseivel találkozna, és a két páros meccs nyertese maradna az NB I-ben, vagyis elképzelhető, hogy nem lenne feljutó és kieső. Ezzel az átszervezéssel nem nőne jelentősen a meccsek száma, éppen emiatt felvetődött, hogy a létszámot tizennyolcra bővítik.

Előre szólunk, a legbonyolultabb a harmadik verzió. A tizenhat NB I-es együttes feszített ütemben, nagyjából március közepére lejátszaná a harminc fordulót. Ezt követően három részre osztanák a mezőnyt. Az első hat helyezett küzdene a bajnoki címért – ez eddig egyértelmű. A második hatos ugye elvileg tét nélkül futballozhatna, hiszen sem dobogós, sem kieső nem lehet egyik csapat sem.

Éppen ezért a második csoport győztese, vagyis az összetettben hetedik helyezett indulna az Európa-ligában (rögtön adódik a kérdés: mit szólna ahhoz a bajnoki bronzérmes, hogy helyette a hetedik lenne kupainduló?). A 13–16. helyezett alakulatokhoz csatlakozna az NB II két csoportjának első helyezettje, és ez a hat gárda vetélkedne a bentmaradásért. Vagyis ebben az esetben lehetne olyan, második vonalban szereplő együttes, amely összesen 10 élvonalbeli találkozón is pályára lépne. A helyzetet bonyolítja, hogy ehhez az NB II-es bajnokságnak is véget kellene érnie március közepére, és kérdés, hogy utána mihez kezdenének a meccsek nélkül maradó csapatok s játékosok...