Három pont minimális erőfeszítéssel

Meglepően kevés helyen változott a két kezdőcsapat az előre megadottakhoz képest. Mindössze a vendégeknél döntött úgy Prukner László vezetőedző, hogy inkább André Alvest küldi csatasorba Varga Zoltán helyett.

A változtatás kezdetben úgy tűnt jó húzás volt a kaposvári szakember részéről, hisz az első nagy lehetőséget Alves puskázta el. Nem sokkal később a másik oldalon Kulcsár előtt adódott egy nagy helyzet, de a hazai csatár fejesét Milinte szép mozdulattal hárította.

A hazai helyzet ellenére azonban az első negyedóra egyértelműen a Kaposvár fölényét hozta.

A játékrész derekára aztán a hazai gárda összeszedte magát és a vendégek szintjére emelte saját játékát. Mondhatnánk azt is, hogy saját szintjükre húzták le a kaposváriakat (de nem mondjuk).

A rém unalmas első félidő után igazságtalan döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok. Igazságtalan azért volt, mert ezért a produkcióért egyik csapat sem érdemelt volna még 1 pontot sem.

A második játékrész elején aztán olyan dolog történt amire a szurkolók, de talán még a játékosok sem számítottak, az egyik csapat megszerezte a vezetést. Oláh beadását követően Szakály büntetett 15 méterről, előnyhöz juttatva a Kaposvár együttesét. Nagyon szép találat volt, a legszebb jelenet a mérkőzésen.

Aki azonban azt hitte hogy a gól után, ha nem is sziporkázó, de legalább magyar szinten átlagos mérkőzést láthat a stadionba kilátogató mintegy 1000 néző, az nagyot tévedett. A mérkőzés egészen a lefújás előtti percekig csendesen hömpölygött a saját medrében.

A 87. percben Rusvay még egyenlíthetett volna, de közeli próbálkozása a kapufa tövén csattant.

Nem sokkal később Solymosi Péter játékvezető megkegyelmezett a nézőkön és lefújta ezt a hihetetlen izgalmakat hozó találkozót, ahol a Kaposvár legalább a három megszerzett pontnak örülhetett.