Már nem áll kieső helyen a Ferencváros

Az első tíz percben még felváltva vezették támadásaikat a csapatok, aztán azonban mindkét gárda visszaállt kissé, és inkább a mezőnyben folyt a játék. Nem volt éppen öldöklő az iram, kényelmesen passzolgattak a játékosok, míg csak egy-egy elvesztett párharc, technikai hiba, rossz passz vagy szabálytalanság nyomán el nem akadt még a Ferencváros illetve az MTK térfelének közepén szinte minden akció.

A felek ebben az időszakban inkább a védekezésre helyezték a hangsúlyt. A zöld-fehéreknél Rósa Dénes nagyrészt egyetlen csatárként őrlődött elöl, és igyekezett megtartani a labdát, ameddig a középpályások fel nem értek, kevés sikerrel. A hazaiaknál Hrepka mellé Kanta és Czvitkovics is fel-felzárkózott, és egy-egy veszélyes akciót is vezettek, illetve a pontrúgásaikban is benne volt a gólszerzés lehetősége.

Kapuba azonban a zöld-fehérek találtak, és még csak nem is kellett hozzá valami különösen extraklasszis teljesítmény. Tőzsér részéről egy jó labdaszerzés, egy sprint, egy pontos passz, majd egy tisztességesen eltalált lövés, illetve Rósa visszapassza - egymás után öt hiba nélküli megmozdulás elég volt a Ferencváros vezető találatához. A szünet előtt ráadásul egy nem feltétlenül jogos büntetőből még növelte is előnyét a vendégcsapat, így az MTK-nak a második játékrészre gyorsítania kellett az addigi kényelmes tempón.


Ehhez képest ez a negyvenöt perc úgy indult, hogy az FTC újabb gólokat is szerezhetett volna: nagy kedvvel, lelkesen és többé-kevésbé pontosan is fociztak a vendégek. Egyik ellentámadásából azonban szépített az MTK, majd Szabó Zsolt a kék-fehéreknek is megadott egy vitatható büntetőt, akik így szemvillanás alatt egyenlítettek. A zöldeket megroggyantotta a két találat, és csak Szűcs Lajos mentette meg őket az újabbaktól, mivel egymás után többször is remekül tisztázott a kapujából kifutva a Fradi-középpályán kedvük szerint átrohanó MTK-támadók elől.

Hat-hét perc alatt aztán összekapta magát az FTC, és egy óriási helyzetre is futotta tőlük, utána azonban visszavette a játék irányítását az MTK. Megint az első félidő közepén látott stílusban fociztak ekkor a fiúk, hajtottak, küzdöttek, de a biztonságos védekezést a világ minden kincséért sem adták volna fel. Szép lassan aztán a küzdelem is alábbhagyott, és már csak a szabadrúgások utáni beívelések okoztak szórványos légiveszélyt a kapuk előtt, az utolsó tíz percben pedig már azok sem.


A mezőny talán két legfiatalabb csapatának mérkőzésén (úgy is, mint a 194. örökrangadón, illetve egy nyeretlen és egy veretlen csapat találkozóján) izgalmas, fordulatos találkozót láthattunk. Az MTK ezúttal talán kicsit gyengébb volt a szokásosnál, illetve az FTC egy ideig nem hagyta kibontakozni őket agresszív hozzáállásával. Amikor mégis a saját játékát tudta játszani a hazai gárda, veszélyes akciókat vezetett, ezekből azonban Szűcs Lajosnak és egy-két kisebb hibának köszönhetően nem született újabb gól.

Ami a Ferencvárost illeti, az egyre tovább fiatalított csapat ezúttal nem keltette kiesőjelölt benyomását a bajnokság harmadik helyén álló klub ellen. Szervezetten, lelkesen futballoztak, amennyire egy jópár, mostanáig a juniorbajnokságban edződött rutintalan fiatallal felálló együttestől tellik, az áhított győzelem azonban az idén már többször látott megingásoknak köszönhetően elmaradt. Az azonban biztató lehet az esetleg még megmaradt FTC-drukkerek számára, hogy a gárdának kezd némi karaktere, arca kialakulni és a fiatalok is kezdik felvenni az első osztály ritmusát. Egy biztos: ha mindig így játszik majd a Ferencváros, legalább kiesési gondjai nem lesznek a csapatnak.