Megveregették a vállát a meccs után a társak

- Úgy fest, a hét végét újra a szigetországban töltöm, ám most Skócia lesz az úti cél - mondta Gyepes Gábor. - A Wolverhampton ugyanis ott folytatja a felkészülést a bajnokság augusztus hatodikai rajtjára, amelyen egyébként a Southampton vendége lesz.
- A védelem tengelyében Gyepes Gáborral?
- Jó lenne, ha így történne, de azért még nem tartunk itt. Glenn Hoddle vezetőedző ugyanis azt szeretné, ha még egy tesztmecscsen pályára lépnék. Ez tulajdonképpen jó jel.

- Mert?
- Mert úgy hallottam, aki eddig nem felelt meg a próbajátékon, attól már az első felmérő után elköszöntek. Engem viszont visszahívtak…

- …vagyis elégedettek lehettek a látottakkal.
- Legalábbis a játékostársaim dicsértek, megveregették a vállalmat a Port Vale elleni, szerda esti barátságos mérkőzést követően, amelyet kettő egyre megnyertünk. A védelem közepén kaptam helyet, jobb oldali belső bekket játszottam, és jómagam is úgy érzem, nem vallottam szégyent. Az első félidőben ugyan még akadtak kisebb problémák, hiszen az angolok másként játsszák a négyvédős rendszert, mint ahogyan az mifelénk szokás, és olykor nem értettük meg egymást a többiekkel, de azért nagy probléma nem volt. Abból, hogy rendszeresen bevettek a játékba, nekem is passzolták a labdát, éreztem, hogy bíznak bennem, nem úgy kezeltek, hogy "no itt van ez a pali, még erre is figyelnünk kell, nehogy bakizzon". Amúgy tipikus angol futballal rukkoltak ki a csapatok, sorozatosan fellőtték a labdát a csatároknak a támadózónába, vagyis nem unatkozott egyik védősor sem. Nekem is akadt munkám bőven.

- Beszélt a meccset követően Glenn Hoddle-lal?
- Nem, viszont a menedzserem, Filipovics Vladan angliai segítőjével konzultált, mondhatni afféle puhatolózó tárgyalások zajlottak.

- Miként fogadnak egy magyar válogatottat az angliai próbajátékán?
- Mivel életemben először jártam külföldi tesztelésen, nincs összehasonlítási alapom, de nem volt okom panaszra. Múlt vasárnap érkeztem meg Angliában és Wolverhamptonban egy középkategóriás hotelben szállásoltak el. Hétfőn és kedden gyakoroltunk a Wanderers edzőközpontjában, ahol most húzzák fel a főépületet. Az építkezés miatt "háborús állapotok" uralkodnak, nekünk is egy konténerházban kellett öltöznünk. A fő pályát, a Molineux Stadiumot csak szerdán láttam, akkor ott találkoztunk és ebédeltünk a Port Vale-i utazás előtt.

- A hangja alapján úgy tűnik, nagyon feldobott hangulatban van.
- Aki futballistának áll, ugyan kinek ne lenne az az álma, hogy egyszer Angliában, a sportág őshazájában futballozhasson? A Wolverhampton ugyan jelenleg a másodosztályban szerepel, az előző évadot a kilencedik helyen zárta, de az egyik legnagyobb presztízsű klub a szigetországban. Jellemző, s ezt Gera Zoltántól tudom, hogy az ő klubja, a West Bromwich drukkerei számára az igazi, ősi ellenfelet nem az Aston Villa vagy a Birmingham City jelenti, hanem a Birmingham városától kőhajításnyira lévő Wolverhampton csapata, a Wanderers.

- A világért sem szegném kedvét, de miként élné meg, ha az angolok mégsem kérnének a szolgálataiból?
- Nem örülnék, mondanom sem kell, ám az élet nem állna meg. Egyéb konkrét ajánlatom nincsen, így ez esetben visszatérnék anyaegyesületemhez, a Ferencvároshoz.