Akkor már túl volt pályafutásán, de nem szakadt el kedvenc klubjától, és nap mint nap ott dolgozott, tüsténkedett a Népligetben. Így emlékezett a közelmúltban arra az időszakra: "Hozattam sódert a futópályához, és mindent elkövettem, hogy szebbé varázsoljam a sportlétesítményt. De semmi sem volt jó, lépten-nyomon belém kötöttek. A disszidálásom előtt néhány nappal odamentem Klára Jenőhöz és Papp Bélához, és azt mondtam nekik: mire legközelebb Magyarországra jövök, ti addigra infarktusban meghaltok. Mit ad isten, mindkettőjüket infarktus vitte el…"
Ez is benne lenne az életregényben, mint ahogy a dühödt cáfolat a vádra, amelyet az évek során számtalanszor a fejéhez vágtak, hogy tudniillik azért hagyta itt az országot annak idején, mert sikkasztott, s menekülnie kellett. Juhász István pontosan tudja, hogy sokan megbélyegezték, s talán azért is kért 1979-ben politikai menedékjogot Nyugat-Németországban. Sajnálták rengetegen, amikor elment, mert valamiféle ideált testesített meg, a fradizmus akkoriban még nem üres szólam volt. Hosszú éveket játszott a zöld-fehéreknél, ha manapság egy középkorú fradistát éjszaka kirángatnának az ágyból, rögvest sorolná a valaha volt egyik legjobb Fradi összeállítását: Géczi - Novák, Mátrai, Páncsics - Juhász, Szűcs - Karába (később Szőke), Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi.
Aki egy ilyen csapat tagja lehetett, az bizony az idők végezetéig beírta magát a magyar labdarúgás aranykönyvébe, márpedig Juhász István ennek a legendás Ferencvárosnak az egyik meghatározó futballistája volt. Megállás nélkül futott, valami csodamotor lehetett a szíve helyén, amely mostanság is remek erőben tartja őt.
Juhász István ma 60 esztendős, és ahogy mondja, hálás a sorsnak. Itthon a Fradival mindent megnyert, Amerikában sikeres üzletemberként dolgozott, s jó ideig a magánélete is tökéletes volt. Több mint 30 évig élt együtt az első feleségével, akitől van egy 29 éves lánya és egy 32 éves fia.
De a szerelem új ajándékkal kedveskedett neki, tavaly november 6-án elvette azt a nőt, akit "…mindenkinél jobban szeretek". S a hölgy megajándékozta őt egy ifjú legénnyel, Juhász István Dániellel.
Az egykori örökmozgó Alsónémediben él, egy igazi parasztházban lakik, és manapság is rendszeresen "edzésre" jelentkezik vasárnap délelőttönként a Fradi öregfiúk-gyakorlásain. Ma is remekül passzol, és talán kevesebbet lohol a pályán, de a szíve a régi. Bár ebben a szívben lehet jókora keserűség is.
De a könyv mégiscsak happy enddel zárulna, s ha élne a zseniális Lakat Károly, ő bizony megerősíthetné: Juhász István nélkül nem lett volna igazi a Fradi "aranycsapata".