A Mágus és a szemfényvesztés

Szóval, a Mágus.
Verebes József, aki éppen ma 22 esztendeje bajnokságot nyert a Győrrel (rövid emlékeztető írásunk a 22. oldalon), jelenleg pedig a megyei másodosztályban szereplő Diósd szakmai igazgatója. Nem mellékesen az RTL Klub szakkommentátora, s ő az az ember, akit a tavaly őszi Horvátország-Magyarország vb- selejtező után a válogatott menedzsmentjének kérésére "eltiltottak" a nemzeti csapat értékelésétől, és ő az, aki a bajnoki meccsek közvetítése alatt úgy lelkesedik, mintha egy Chelsea-Liverpool meccsen ülne.

- Lelkesen beszél a bajnokik közvetítése alatt, holott akik ismerik önt, tudják, milyen kritikus szemmel nézi a magyar futball eseményeit.
- A kettő nem zárja ki egymást - mondta Verebes József. - Mindig is rajongással figyelem tehát a sportág eseményeit, megpróbálom felfedezni a szépségeit a magyar bajnoki meccseken is. Olykor a barátaim a fejemhez vágják: Józsi, miket beszélsz, nem láttad, milyen katasztrofális meccs volt… Igazuk van, de én akkor is örülök, ha látok egy szép cselt, egy remek indítást, egy megkomponált támadást.

- Csodálkozom a lelkesedésén, főleg azok után, hogy tavaly őszszel levették a válogatott meccsek szakkommentátori pozíciójából. Azóta sem mondta el sehol, úgyhogy megkérdem: miképpen élte meg azt a szituációt?
- Bántott az ügy… Pedig igyekeztem visszafogni magam. Képzelje, mi történt volna, ha nem csupán a válogatottunk játékát, taktikáját kezdem kritizálni, hanem a mentális kérdéseket is.
Emlékezzen vissza, a válogatott akkori pályaedzője, László Csaba is elismerte a horvát meccs után, hogy a játékosaink nemcsak gyengén, de lélektelenül is futballoztak Zágrábban. De most már mindegy. Arra leszek kíváncsi, Urbán Flóriánt mikor tiltják el, hiszen ha jól hallottam, az Izland elleni meccs tudósításakor ő is egyre élesebb kritikával illette a válogatottat.

- Kicsit provokálom… Nem gondolja, hogy a kritika túl éles? Zágrábban tíz emberrel játszott a csapat a meccs nagy részében, Izlandon speciel győzött… Lothar Matthäus nem egy sztárcsapat kapitánya, ennek ellenére elszánt, kitartó, és még most is életben tartja a válogatott továbbjutási esélyeit, ráadásul a szurkolók többsége mögötte áll.
- Kétségtelen, hogy Lothar Matthäusnak jó a sajtója, arról nem is beszélve, hogy fantasztikus és sikeres futballista volt. Csakhogy ez a múlt. A jelen arról szól, hogy Lothar Mätthaus egy személyben megmentette kétezer-négy elején az MLSZ minden téren megbukott irányítóit. A válság menedzselését úgy oldották meg, hogy idehoztak egy világsztárt, befogva ezzel a közvélemény száját. Ne kerteljünk: egyszerű szemfényvesztés áldozatai vagyunk. A szövetség vezetői odabújnak Lo-thar Mätthaus mögé, ő pedig gyakorlatilag azt csinál itt, amit akar. Egyet viszont nem tud: csapatot, ütőképes válogatottat kiállítani.

- Lehet, hogy a sértettség beszél önből?
- Miféle sértettség!? A szurkolókat hosszú távon nem lehet hülyének nézni. Azt hittem, kiesik az önök lapja a kezemből, amikor tavaly nyáron azt olvastam, hogy majd öt nullára megverjük Zágrábban a horvátokat. Miként lehet ennyire lejáratni a magyar futballt?! Nem akarok utólag okoskodni, de én már a tavalyi, brazilok elleni meccs alatt is azt mondtam: hol a csapatunk? Lothar Matthäus jelenléte jó a sajtónak, vele s körülötte mindig történik valami; jó az MLSZ irányítóinak, de ettől még nincs válogatottunk, nincs esélyünk. Nekem mondhatja a kapitány, hogy a pozitív gondolkodás fontossága és hasonlók, én nem veszem be a szövegét, de alighanem így vannak még az országban sok ezren.

- Ha most Lothar Matthäusszal beszélgetne, ő megjegyezné: nem kellett volna inkább annak idején, még szövetségi kapitányként produkálni? Merthogy akkor most nem tűnne sértett nyilatkozatnak, amit elmondott.
- Erre azt felelném neki: amikor utoljára kapitány voltam, még volt magyar futball, és értünk el figyelemre méltó eredményeket.

- Kikaptunk a hollandoktól hét egyre…
- Gondolja, hogy elfelejtettem azt a meccset? Akkor kényszerhelyzetbe kerültem, a szövetség illetékesei lekötöttek egy túrát, amelyért húszezer dollárt kapott az MLSZ. Hiába mondtam, nem szabad mérkőznünk a csúcsformában lévő hollandokkal. Soha nem felejtem el, Illés Béla is azt kérdezte tőlem akkor: Józsi bácsi, kötelező kimenni? No, és ha már az én múltamat feszegetjük, ne felejtse el, hogy itthon a legsikeresebb magyar edző vagyok, vagyis már bizonyítottam, ellentétben Lothar Matthäusszal, akinek még a papírjai sincsenek meg ahhoz, hogy kapitány legyen.

- A papíron múlik, hogy valaki jó edző?
- Nem… Magam sem a papíroktól várom, hogy valakiből zseniális edző legyen, de amikor néhány éve Pápán dolgoztam, és még nem volt megfelelő licencem, pályamunkási státusba kerültem, úgy vezettem a tréningeket.

- Ez a magyar futball szégyene.
- Felvállaltam ezt a szerepet, mert szeretem a magyar focit - minden bajával. A klubok egyik napról a másikra élnek, a magyar futball körvonalaiban sem emlékeztet az igazi labdarúgásra. Aki átkapcsol egy angol, német vagy spanyol meccsre, mintha más sportágat nézne. Nálunk ötévente átszervezik a bajnokságot, ugyanakkor egyre több pályát zárnak be, az igazolt futballisták száma pedig talán még a hetvenezret sem éri el, miközben Hollandiában egymillióan rúgják a labdát szervezett keretek között. És mindezért ki a felelős?

- Na, ki?
- Látja, az nincs. Felelősök nálunk soha nem voltak, nem tette fel a kezét senki. Ehelyett sokan élnek meg, nem is rosszul, a magyar futballból. Számomra ez az igazi varázslat. Ebből a csődtömegből pénzt kivenni, ahogyan azt jó néhány ember teszi, megteheti. Amíg a futball nyugaton igazi üzlet, nálunk ebből semmi sem látszik.

- Verebes Józsefből sem, pedig - és ezt kevesen tudják - még most is edzősködik. A megyei másodosztályú Diósdnál… Nem megalázó?
- Ez is jellemző. Hatvannégy éves vagyok, és csodálkozik, hogy most is edzősködöm… De, tudja mit, igaza van. Ez a helyzet valahol tényleg megalázó, nem az én személyemet - mert én jól érzem magam a bőrömben -, hanem a magyar futballt illetően. A világ labdarúgásában az elitcsapatoknál, válogatottaknál hány hatvan, sőt hetven év fölötti szakember dolgozhat. Ôk rendelkeznek az igazi tudással és tapasztalattal. Mondom ezt annak ellenére, hogy Pintér Attilát és Csertői Aurélt máris remek szakembernek tartom. Ôk az én utamat járják.

- Jön az utolsó kérdés, amelynek a válaszát borítékolom: akár a kapitányi posztot is elvállalná?
- Boldogan! Ha a mexikói vb után Komora Imrét váltva ütőképes csapatot tudtam kialakítani, erre most is képes lennék. Mert nem elég, ha egy válogatottnak van egy csillogó busza, az sem árt, ha van kialakult gerince, állandó összeállítása.