Bajnokcsapat, bajnokcsapat, bajnokcsapat!

Tudósításunk a Pécs elleni mérkőzésről:Debreceni VSC-Pécsi MFC 3-1

Ülök a debreceni Nagytemplom lépcsőjén és azon gondolkodom, miként is lehetne szavakba önteni, mondatokba formázni a szombat estét. A délutánt. Ezt a hetet, aminek a végét tapossuk, az ünnep hét napját. Nincs sok kapaszkodó, az ezt megelőző vasárnapról a DVSC aznap megnyert első élvonalbeli bajnoki címének kiváltotta spontán örömünnepről kevesebb tapasztalattal bírok, mint az eszkimó a sarkvidék pókjainak táplálkozási szokásairól. Annál jobban emlékszem - persze, mert volt szerencsém ott lenni - két szorosan kapcsolódó dublini estére: 2000 és 2001 kora őszéről, amelyek ráadásul rokonságot mutatnak a debreceni ünnepnapokkal.

Szóval… 2000. szeptember 2-án világbajnoki selejtezőn Írország 2-2-es döntetlent játszott Hollandiával - Hollandiában. Noha a sorozat még az elején járt, a papírforma alapján amúgy felettébb meglepőnek ható döntetlen boldog és - valljuk be - kapatos írek ezreit szólította utcára vagy legalábbis úgy érezték az egyébként roppant barátságos náció tagjai, hogy kár lenne kihagyni egy jó kis murit, az apropó egyébként is adott.

Zászlókba, sálakba és mezekbe burkolózott ünneplő tömeg lepte el az ősi városközpontot, az állandó zsúfoltságtól egyébként is nyűgös Temple Bart, az egy évvel későbbi előre leszervezett fiesztához képest mindazonáltal ez apró szüreti mulatságnak hatott, bár…

Ha a szenvedő alany szerepét betöltő hollandokat kérdezik, nos, akkor ők aligha kérnek az ilyen dínom-dánomokból. Szóval, szinte napra egy évvel a németalföldi pontszerzésre, Dublinban Jason McAteer végképp szétfoszlatta a narancssárga drukkerhad világbajnoki utazásról szőtt álmait, szinte biztossá téve egyben az ír jegyfoglalást a távol-keleti futballseregszemlére.

Már az Üllői úton lehetett ünnepelni

Lehet, rosszul értelmezem a múlt és a jelen jelzéseit, de több vonalon is abszolút rokonnak érzem az ír és a debreceni történetet, egy apró, ám nem teljesen lényegtelen eltéréssel: a szigeten egy év, itt csak egy hét telt el az első lendületből jövő, illetve profin előkészített utcabál között. Egyéb részletkérdésként említtessék meg: ott a zöld, itt a piros a nyerő, noha a debreceni aranyérem valamelyest az előbbi színnel is kapcsolatba hozható. A célhoz az íreknek a hollandok, a Lokinak az FTC elleni - Üllői úti bajnoki - meccsének eredménye révén került kézzel fogható közelségbe a társulat. A IX. kerületben ugyan "csak" döntetlenre volt jó az egy pontot, mint kincset őrző csapat, ám a Lokit elkísérő tekintélyes szurkolóhad mindennek ellenére győztesnek kijáró ünneplésben részesítette Sándor Tamásékat a lefújás után az Üllői úton is.

Tudósításunk a Pécs elleni mérkőzésről:Debreceni VSC-Pécsi MFC 3-1 ---- A ---- N