Emlékezés: az elődök a bajnokokról

B. Nagy László, Tisza András, Komlóssy Imre. Ôk hárman élnek még abból a DVSC-ből, amelyik 1943-ban először jutott az élvonalba. Közülük a 78 éves Komlóssy Imre nem csak a lelkében őrzi az emlékeket: "Filep Tibor újságíróval 1986-ban feldolgoztuk az 1902-ben megalakult klub történetét - meséli a hajdani kitűnő labdarúgó. - Ennek apropóján akkoriban többedmagammal felkerestük a még élő, nyolcvan-, kilencvenéves egykori focistákat, és összegyűjtöttük a fellelhető ereklyéket. Igen gazdag anyag birtokába jutottam, amit azóta őrzök, s szeretnénk mielőbb közszemlére bocsátani. Természetesen a televízión keresztül nyomon követtem a csapat mindegyik meccsét. A pályára már évek óta nem járok ki, most is három hete tértem haza a kórházból, mert pacemakert ültettek a szívembe. Ám amikor a pécsiek berúgták a Ferencvárosnak a második gólt, megemeltem a poharamat, és a debreceni fiúk egészségére ittam egy kortyot a tonikomból."

Megromlott egészségi állapota miatt a 80 esztendős Tisza András is csak a tévén keresztül szurkolhatott a Debrecennek: "Én tizennyolc éven át, azaz 1936-tól az 1954-es visszavonulásomig csak a DVSC-ben rúgtam a labdát. Többek között társam volt Szilágyi I Sándor is, akinek a fia a futball-rt. ügyvezetője. Mivel szinte az ágyhoz vagyok kötve, egyetlen szórakozásom a televízió. Szorítottam Böőr Zoltánéknak, akik győztek a Békéscsaba ellen. Közben, persze, eszembe jutottak azok a csaták, amelyeket mi vívtunk a csabaiak ellen, de ekkora tét nem adatott meg számunkra, mint utódainknak."

Kerekes György, a Debrecenben becenevén népszerűbb "Guriga" ismeri, milyen érzés bajnoknak lenni, hiszen az Újpesttel kétszer ért célba elsőként. Ennek ellenére - tősgyökeres debreceniként - arra a hatodik helyre is nagyon büszke, amit a DVSC-vel ért el, no meg a piros-fehér mezben 82 élvonalbeli mérkőzésen szerzett 54 góljára: "Én szó szerint itt születtem a jelenlegi Loki-pálya mellett, itt lett belőlem labdarúgó, és mostanság sűrűn járok ide, és nemcsak a meccsekre, hanem a konditerembe is, ahol gyakran találkozom Sándor Tamásékkal. Kevés olyan hazai élvonalbeli csapat van, mint a DVSC, amelynél egy játékosnak tényleg csak a futballal kell törődnie. Ha sikerül erősíteni, garantált lehet a helytállás. A BL-be jutás szép álom, ám egy UEFA-kupa-csoportba kerülés reális lehet."

Kiss János, az egyszeres válogatott, keménykötésű jobbhátvéd múlt vasárnap összekötötte a kellemest a hasznossal: "A duatlon Európa-bajnokság után, mint a szervezők csapatának egyik tagja, részt vettem a verseny utáni pakolásban a város főterén, ahol gyülekeztek a Loki-szurkolók a bajnoki címet ünnepelni. Fergeteges hangulatot varázsoltak a város szívében, és természetesen én is együtt örömködtem velük. Jó lenne, ha Debrecenben nagy stadion épülhetne… A profi módon menedzselt gárda egyébként minden tekintetben kiemelkedett a mezőnyből, jó, hogy most nem hagyták az utolsó fordulóra a döntést."