Egy szabadrúgásgól döntött

Irigykedve nézte a Sopron mindenféle extrákkal felszerelt buszáról leszálló Matáv FC játékosait Reszeli Soós István.

Az ETO szakmai igazgatója ugyanis korábban éppen Sopronban dolgozott, ám neki nem jött össze efféle nagy siker a bordó-szürkékkel. Igaz, Győrött még van esélye arra, hogy dobogón végezzen a csapatával.

Pintér Attila viszont igazi győztes hadvezérként fogadhatta kollé- gája gratulációját. A Sopron edzője történelmi sikert ért el együttesével, miután a Magyar Kupa fináléjában szerdán 5-1-es győzelmet arattak a Ferencváros ellen. (Ide tartozik, hogy bár korábban arról lehetett hallani: a Matáv FC feljelenti az FTC edzőjét és játékosait a pályán és a kispadon tanúsított viselkedé- sükért, ám a soproni vezetők ezt mégsem teszik meg, mondván, a fradisták számoljanak el saját lelkiismeretükkel…).

Nem úszták meg persze minden áldozat nélkül a kupadiadalt a soproniak, s ez bizony meglátszott a Győr elleni kezdőcsapaton is. Székesfehérvárott több futballista megsérült a ferencvárosiak ámokfutása miatt, így például a válogatott keretbe hosszú idő után ismét meghívott Bárányos Zsolt sem léphetett pályára az átalakítás miatt igencsak romos győri stadionban. A kezdő sípszó előtt nem sokkal dőlt el egyébként, hogy Bárányos Zsolt nem tudja vállalni a játékot, s helyette az eredetileg kispadra jelölt Károlyi Sándor kapott szerepet.

Az első félidőben egyébként nem sok minden történt a pályán. Mondhatni, Kenesei Krisztián korai szabadrúgásgólján kívül szinte semmi. Békésen csordogált a mérkőzés, a hazaiak vezető találata arra volt jó, hogy a győriek öt perc után visszavegyenek a tempóból. A Sopron többet birtokolta a labdát, Károlyi Sándor és Bagoly Gábor időnként belődözte a szélről a labdát, ám nem sok sikerrel. A győrieknek egy újabb, Kenesei Krisztián-szabadrúgáson kívül nem akadt valamirevaló helyzetük, ami egy ezüstéremért harcoló együttestől nem túlságosan acélos teljesítmény. Más kérdés, hogy az első 45 percben az ezúttal kissé fáradtnak tűnő Sopron sem tudta mezőnybeli fölényét kamatoztatni.

Írjunk valami jót is? Megpróbáljuk. Például örömteli volt, hogy bár két ősi riválisról van szó, a győri és a soproni szurkolók ezúttal többet foglalkoztak saját csapatuk biztatásával. Időnként persze szidta egymást a két szurkolótábor, de ennyi még bőven belefért egy ilyen mérkőzésbe.

A pályán mindeközben nem történt változás. A találkozó ugyanabban a ritmusban folytatódott, mint az első félidőben, bár erről leginkább a Győr tehetett, a futball szépségéből csupán a soproniak csillogtattak meg valamicskét. Időnként látványos támadásokat vezettek, volt egy-két kapura lövésük és tetszetős volt a gyors rövid paszszos játékuk is. Ám mivel a végjátékban rendre pontatlanok voltak a vendégtámadók, mindez továbbra sem járt eredménnyel. A kritika érdekes módon inkább az egygólos előnyüket végig megőrző győrieket illette, akik csupán szenvedtek és görcsösen futballoztak ezen a napon. Vincze Ottó játékával pedig ezúttal nem igazolta, hogy megérdemli a válogatott mezt. A 72. percben neki címzett bekiabálás, "Ottó, menj már le!" egyértelmű utalás volt arra, mennyit ért a középpályás szombati teljesítménye…

---- P ---- &