Nincs szükség az alibizőkre

- Ha a helyzetet, amelybe most kerültünk, megfelelően tudjuk kezelni, akkor nem kell tartanunk a kieséstől - mondta Egervári Sándor. - Tény, egy nem kívánatos történet szereplői lettünk, ráadásul váratlanul csöppentünk bele, hiszen a január és a február a sikeres felkészülés jegyében telt el, amit az első három bajnokin elért győzelmek is bizonyítottak.
- Aztán az a sorozat megszakadt - és megkezdődött egy másik…
- Én sajnálom a legjobban, hogy a vereségek okán hívott fel, s nem arról beszélgetünk, hogy jól szerepel a Vasas.
- Márciusban veretlen, áprilisban viszont nyeretlen az együttes. Mit hoz a május?
- Az áprilisi nyeretlenség azért még nem biztos, ugyanis a
ZTE-t harmincadikán fogadjuk… A közelmúlt eredménytelensége miatt azonban új időszámítás lépett érvénybe nálunk: ma már, mit szépítsük, a bentmaradásban reménykedünk.
- Vajon joggal bíznak-e a túlélésben? "Több játékosom mélyen tudása alatt teljesített" - fogalmazott a szerdai, pécsi fiaskót követően; kérdés, összekapják-e magukat az előttük álló mérkőzésekre.
- A nyilatkozatommal arra utaltam, hogy akadnak olyan labdarúgók, akiktől nem tudom elfogadni a középszerű produkciót. Pláne nem a középszerű hozzáállást. Ez megengedhetetlen!
- Mégis engedik…
- Dehogy engedjük! A hátralevő meccseken kizárólag azok léphetnek pályára, akik hozzáállásban a maximumot nyújtják. Közömbös, akaratgyenge játékosokra nincs szükségünk. Vancsa Miklós ügyvezetővel egyeztetve hoztuk meg azt a döntést, miszerint a pénzbüntetésben részesülő futballisták nemcsak az őket megillető összeg egy részéről, hanem a ZTE elleni találkozón való részvételről is lemondhatnak.

- Elárulja, kiknek lesz szabad a szombatuk?
- Ez még maradjon a klub belügye, de aki összehasonlítja majd a hét végén lehetőséget kapó csapatot a szerdaival, az rájön, kikre gondoltunk. Aki viszont magára öltheti a Vasas mezét, azzal szemben minimális elvárás, hogy az elsőtől az utolsó sípszóig küzdjön.
- Immár évtizedekre visszanyúló edzői karrierjében volt már ilyen keserves szituációban?
- Talán az első évem a BVSC-vel, 1993-94-es évad alakult hasonlóan nyögvenyelősen. Akkor is fenyegetett bennünket a kiesés réme, ám a végén négy együttest magunk mögé utasítva tizenkettedikként zártunk. Szóval a "praxisom" során voltam már kritikus helyzetben, de mint a példa mutatja, kikecmeregtünk belőle.
- Megviselték az elmúlt hetek?
- Inkább megkeményítettek. S ez azt hozta ki belőlem, hogy semmiképp sem tudok beletörődni a mai helyzetbe. Tovább- megyek: nem is akarok olyanokat látni magam körül, akik másképp vélekednek.

- A kiesés szót tilos kiejteni az öltözőben?
- Az ember nem strucc, nem dughatja a fejét a homokba. De ha már itt tartunk, mivel a kiesés elkerülése szinonímája a bentmaradás kiharcolásának, a magam részéről inkább az utóbbi kifejezést használnám…
- Azon egy percig sem töprengett el, hogy lemondjon?
- Egy másodpercig sem! Ez méltatlan lenne egy sportemberhez, márpedig én annak tartom magam. Soha nem volt rám jellemző, hogy bármi elől meghátráltam volna, és ígérhetem, ez az edzői pályámból hátralevő esztendőkben sem lesz másként.
- Megnéztem a Vasas, illetve a vetélytársak sorsolását…
- …látja, én egy pillantást sem vetettem a párosításokra, ez is jelzi, hogy bízom magunkban.
- Mégis: mivel tudná biztatni az angyalföldi drukkereket?
- Szombaton, a DVSC-től elszenvedett vereség után jó volt megtapasztalni, hogy a közönség mellettünk áll. Mivel tennünk kell azért, hogy ezt a szurkolótábort ne veszítsük el, a ZTE elleni találkozót sem veszíthetjük el…