"Nem játszani megyünk ki a pályára, hanem győzni. Értitek, győzni!" - véste utoljára játékosai fejébe Pintér Attila. Aki ismeri, annak aligha mondunk újat. A soproniak edzője nem elégedett meg azzal, hogy a Kazincbarcika negyeddöntőbeli legyűrésével fennállása legnagyobb sikerét könyvelhette el a Matáv, ő a győztes finálénál akkor sem adná alább, ha az aranyért a Barcelonával kellene megküzdeni&
Szabó Ottó (jobbra) bátran kísérletezett a kapura lövéssel, de próbálkozásai nem jártak eredménnyel (Fotó: M. Németh Péter)
A lelkesedéssel persze "odaát" sem akadt probléma, ezt bizonyítja: az anyagi gondokkal küszködő kispestiek ezúttal nem sajnálták arra a pénzt, hogy öt nappal a találkozó előtt útra keljenek. Az összetartásra szükségük is volt a honvédosoknak, ugyanis a múlt héten kinevezett szakvezető, Gergely Károly nem titkolta, a mentalitás terén még van hová fejlődnie együttesének. Egy kupaelődöntőnél jobb motiváció kevés létezik, nem meglepő, hogy az egyik bennfentes szerint a vendégek úgy haraptak a kezdés előtt, mint "majom a banánra"…
Mivel a szomszédos sportcsarnokban éppen időben véget ért az Orbán Viktor főszereplésével zajló nagygyűlés (meglehet maga a futballbarát politikus vetett véget nyolc óra előtt néhány perccel a telt házas konferenciának, hogy időben átérjen a stadionba…), mire útjára indult a labda, felénk szokatlanul magas nézőszámot jegyezhettünk fel. Hét perc sem telt el, és a szurkolók zöme már talpra szökkent: Szekeres Tamás "rábólintott" a soproni vezetésre. A vendégek ravasz módját választották volna a gólszerzésnek: kihasználva hogy a hazai tábor pirotechnikai bemutatóját követően a szél éppen Balogh János kapuja felé tereli a füstöt, iziben felívelték a labdát, csakhogy néhány másodperccel később megállapíthattuk, ennek az akciónak nagyobb volt a füstje mint a lángja… Nem úgy a 21. percben végigfutó támadásnak! Kovács Norbert megoldására illik a parádés jelző: mondhatni, úgy tekerte a jobb felsőbe, hogyha azt korábbi állomáshelyén, Békéscsabán teszi, talán még Darko Canadic is fizetett volna… Persze, hogy a 300 Honvéd-drukker is lázba jött ekkor: kis híján annyi görögtüzet gyújtottak be, mint az Inter fanatikusai a Milan elleni BL-csata során, sőt, még abban is hasonlítottak a milánói kollegáikhoz, hogy a gyepre hajigálták azokat. Mivel addig, s ezután is hajtós félidőt láttunk, elmondhatjuk, ezt a mérkőzést szerencsére nem fújták le.
A szünet után Pintér Attila két gyors cserével jelezte, ha rajta múlna, miharabb döntésre vinné a meccset: Csordás Csaba és Sira István személyében két csatárt is a pályára vezényelt. Rohamozott is szorgosan a Matáv, magas labdákkal igyekezett zavart kelteni a fővárosiaknál, de a "légi elhárítás" remekül működött, így felhördülésre csupán az adott okot, hogy Bárányos Zsolt szabadrúgása után a labdafogó háló zördült meg. A játékrész második felében aztán akadtak komolyabb helyzetek is, de Tóth Mihály lövését Takács Tamás bravúrral hárította, majd a többi soproni próbálkozás is elkerülte a kispesti kaput. A vendégek számára rosszul indult a hosszabbítás, mert a rendes játékidő végén Csordás Csabával ütköző Takács Zoltánt agyrázkódás miatt le kellett cserélni. A ráadásban megint az apró termetű szélső volt a főszereplő, ám a Honvéd nem adta fel, másodszor is egyenlített. A kegyelemdöfést egy volt kispesti, Bárányos Zsolt adta meg a vendégeknek, aztán még Bojan Lazics is a kapuba talált, így döntős lett a Matáv. ---- P ---- 7