Eredményes last minute-akció

- A hétvégi fordulóban szerzett gólom is egy kisebb meglepetéssel ért fel, de az egerszegi találatomnál szebb ajándékot álmondni sem mertem volna - indította első felnőtt korú nyilatkozatát Hrepka Ádám. - Különben is csak dörzsölöm a szemem: az elmúlt napokban hatalmasat fordult velem a világ, néha azon kapom magam, hogy eltöprengek, te jó ég, hol is vagyok…
- A legtöbbször ugyebár a Hungária körúton… Noha két góljával kétségkívül letette a névjegyét, azt elmesélhetné, hogyan jutott idáig.
- Viszonylag korán, ötévesen mentem le az első edzésre, és azt követően kilenc esztendeig látogattam a Szeged foglalkozásait. Eztán költöztem a fővárosba: három évig az Újpest játékosa lehettem, mígnem tavaly októberben átkerültem az MTK-hoz. Igaz, az, hogy a kék-fehéreknél kötök ki, csak februárban dőlt el, tudniillik addig az volt a kérdés: MTK vagy Bodajk. A választ végül Garami József adta meg, aki azt mondta, lát bennem fantáziát, jöjjek ide.
- Szombaton vajon mit mondott a szakmai igazgató: Ádám állj be és az utolsó percben szerezz megint egy gólt?
- Csupán azt kérte, hogy ne is lépjek hátra, maradjak a leshatáron és onnan kiugorva próbáljak meg helyzetbe kerülni.
- No akkor nézzük a kilencvenkettedik perc történéseit: Illés Béla remekül szöktette a leshatáron induló Hrepka Ádámot, aki Varga Zoltánt kicselezve lőtt a kapuba. Gratulálok, szóról szóra betartotta az utasításokat!
- Az átadás csodálatos volt, egy az egyben vihettem a kapusra a labdát, és így illett értékesítenem ezt a lehetőséget. A trükkel egyébként magamat is sikerült meglepnem, mivel ilyen esetekben ritkán vagyok ennyire hidegvérű. A lefújás után persze kaptam a zrikákat a srácoktól, mondván, most már én is adhatnék egy jó passzt Illés Bélának, hiszen szerdán és szombaton is ő hozott helyzetbe. Mi mást fűzhetnék ehhez hozzá, minthogy bízom abban, mihamarabb viszonozhatom a szívességét.
- Képzelem, amikor először belépett az öltözőbe, és szemlesütve odabiccentett Illés Bélának: csókolom…
- Sziával köszöntem… Ez
természetesen mit sem változtat azon, hogy Bélával az élen mindenkit nagyon tisztelek a csapatban. Tudom jól, még a fiatal társaimtól is sokat tanulhatok, nemhogy az idősebbektől. A legtöbbet talán éppen Illés Bélától, aki mellettem ül… Azaz inkább én ülök mellette az öltözőben, és időnként csak ámulok. Ha valamit ki kellene emelnem, akkor az a szerénysége, amíg együtt játszunk, remélem sikerül az agyamba vésnem, hogyan kell viselkednie egy futballistának.