Fradi-kudarc, fehérvári bravúr

Miskolcon fontos három pontot szerzett az FTC. Pedig László Csaba ezúttal is támadó szellemben küldte pályára fiait, még akkor is, ha a csapatkapitány, Lipcsei Péter három sárga lap miatt hiányzott. De nélküle is meg lett volna a lehetőség a télen alaposan meggyengült, ezer sebből vérző és fiatalokkal teletűzdelt fehérvári csapat ellen.

Ám a vendégegyüttes már az első félidőben egyenrangú ellenfélnek bizonyult. Sőt a fehérváriak olykor pontosabban passzoltak, és jobban megbecsülték a labdát, mint a hazaiak. A Ferencváros fél óra elteltével tudott helyzetet kidolgozni, igaz, azt megelőzően már egy 11-es gyanús szituációt láthattunk a vendég 16-osán belül, amikor is Leandrót buktatták. Ám Kassai Viktor továbbot intett, a Fradi pedig továbbra sem találta a fehérvári védekező taktika ellenszerét. Ha Daniel Tudor mellett hat törpe szerepelt volna piros-kékben ezen a hideg délutánon, talán akkor sem lő gólt a Fradi.

Valóban meghökkentő volt ez az újabb gyatra produkció, és az ember önkéntelenül arra gondol: Lothar Matthäus hét ferencvárosit válogatott be a bolgárok elleni bő keretbe. És a kapitány, aki már az eltelt két fordulóról is elkeseredve beszélt, hát most méginkább rosszkedvű lehetett. Az első félidő egyetlen pozitívumát a fehérvári ifjak jelentették, akik lelkesen nyargalásztak, és időnként bátran futballoztak az Üllői úti katlanban. De hol vannak már azok az évek, amikor a Fradi-Videoton meccsek a bajnoki cím sorsáról döntöttek. Amúgy jutott idő nosztalgiázni, hiszen Kassai Viktor úgy fújta le az első félidőt, hogy szinte észre sem vették a nézők, hogy kiürült a játéktér.

A második félidőben tovább borzolta szurkolói idegeit a Ferencváros. Valamivel támadóbb szellemű futballal rukkoltak ki a zöldek, ami azt jelentette, hogy olykor sikerült helyzetbe kerülniük. Ám ez a játék messze volt attól a teljesítménytől, amelyet egy bajnokaspiránsnak kellene bemutatnia egy, a létezés határán mozgó, ifjú labdarúgókkal teletűzdelt riválissal szemben. S ahogy telt-múlt az idő, úgy lett egyre görcsösebb, idegesebb a Ferencváros - szurkolóstul, játékostul. Előbb kimaradt egy fehérvári ziccer, ám néhány pillanattal később Kuttor Attila már bevette Szűcs Lajos hálóját, előrevetítve a forduló meglepetését. Nem lehet szó nélkül elmenni Csertői Aurél munkája mellett, a fiatal edző sokadszor bizonyítja, hogy hiába omlik, bomlik, romlik körülötte minden, ő képes a semmiből is csapatot, méghozzá harcos, küzdeni tudó együttest faragni. Amely nemcsak küzdeni, hanem győzni is tud.

A találkozó hajrájában futott az eredmény, no meg a fehérvári védelem után a Fradi. A hazaiak mentek, rohantak előre, még Szűcs Lajos is a fehérvári 16-oson belül tűnt fel több ízben is, ám hiába volt minden, az eredmény nem változott. A fehérváriak hősies küzdelemben őrizték meg minimális előnyüket. Jogos megérdemelt vendéggyőzelem volt ez, amely rengeteg tanulsággal szolgált: az ősszel még hatott László Csaba fanatizmusa, ami a tavaszra halványulni látszik. A szakmai okok feltárása az edzők dolga, de sok idejük nincs a diagnózis felállítására, hiszen már az eddigi hazai vereségekért is nagy árat fizethet a bajnok a végelszámolásnál. Ami ugyanis tény: a tavasszal otthon gólt sem szerzett, és mindkét meccsét elveszítette az FTC. ---- P ---- &