Barátok közt Lipcsei Péterrel

Fifike fifikás kutya. Neki aztán ne írjanak elő házirendet, ne mondják meg, hogy mikor ugorhat fel az ágyra, mikor nyalhatja arcon a gazdit, és hasonlók. Így aztán Fifike reggelente kutyapuszival ébreszti a ház urát, amiből kisebbfajta ribillió támad. Lipcsei Péter imádja a máltai selyempincsit, a család egyik büszkeségét, de azért az mégiscsak túlzás, hogy a pöttöm zsebcirkáló úgy jár-kel a cinkotai házban, mintha éppen ő viselné a Ferencváros csapatkapitányi karszalagját, és ő tartaná el a Lipcsei családot. De Fifike már csak ilyen, gyakorlatilag azt csinál, amit akar, és megteheti, mert rajong érte a família minden tagja, a rendkívül csinos Márti aszszony - aki nem szereti, ha fotózzák -, no meg a két lurkó, a tizenkét esztendős Péter és a hétéves Krisztián.
Szépek ezek a reggelek Cinkotán, talán még télen, a hófúvásokkal, a zord idővel repkedő mínuszokkal tarkított téli reggelek is. Ha egy család valami csoda folytán harmóniában tud élni hosszú távon, sehol egy tányércsapkodás, egy, az utca végéig elhallatszó kiadós veszekedés, akkor ott bizony irigylésre méltóan élnek.

Lipcsei Péter 1990 szilveszterén egy házibuliban szeretett bele Mártiba, akkor még megszeppent ifjúként közlekedett a fővárosban, hiába játszott már a Fradiban, Budapest forgataga és felgyorsult élettempója a Kazincbarcikán eltöltött kamasz évek után szokatlan volt. Ám az a szilveszter a pezsgővel, konfettiszórással, a hangos dajdajozással s a még hangosabb diszkózenével színesített éjszaka életének egyik legfontosabb pillanata lett. Húszévesen azt mondta, márpedig ő megnősül. Mondták neki, fiatal vagy te még ehhez, Péter, de a szerelem már csak olyan, hogy váratlan lépésekre ösztönzi az embert. A szerelmetes ifjú jól döntött, oltár elé vezette Mártit, aki azóta két fiúgyermekkel ajándékozta meg, mos, vasal, főz rá, és olyan nyugodt hátteret biztosít a számára, amely minden férfi és tulajdonképpen minden futballista álma: csak a játékra kell koncentrálnia. Így fordulhat elő hétről hétre, hogy a 33 esztendős Lipcsei Péter még most is a Fradi meghatározó játékosa.

Édesapja nevelt belőle futballistát

"Hétéves voltam, amikor elváltak a szüleim - mondta a Fradi csapatkapitánya. - Így utólag azt mondom, alapos lelki trauma volt ez nekem, persze ezt akkor még nem érzékeltem. Budapesten éltünk egy évig anyuval, de nem sokkal később Kazincbarcikára költöztünk a bátyámmal, ahol már apu nevelt bennünket. Hiányzott, nagyon sokszor hiányzott az édesanyám. Apu persze mindent elkövetett, hogy rendes gyereket neveljen belőlünk, és azt hiszem, sikerült is neki. A futball imádatát is neki köszönhetem. Ô edzősködött, én pedig mentem vele mindenhová, tréningekre, meccsekre, az életemmé vált a foci. Amikor ismét Budapestre költöztem, az első otthonom egy angyalföldi másfél szobás bérlakás volt, amit a Fradi fizetett, ott együtt éltem a bátyámmal, aztán jött a szerelem, megismertem Mártit, és a következő helyszín Kispest, ahol egy panellakásban éltünk együtt. Kilencvenkettőben vettem feleségül, és hálát adok a sorsnak, hogy ő lett a társam és a szerelmem. Bevallom, nem túl sokat segítek a házimunkában, de a feleségem ezt nem is nagyon hagyja, mindent megcsinál, csakhogy én minél jobban érezzem magam. Meleg étellel vár otthon, a ház tipp-topp, a gyerekek rendesen tanulnak, és Márti most is olyan csinos, mint, amikor elvettem, igaz, rendszeresen tornázik. Amúgy egy szoláriumot vezet, de a legfőbb feladata a Lipcsei család istápolása…"

Lipcsei Péter hosszú utat járt be, Kazincbarcikától Portugálián és Ausztrián át Cinkotáig.
A jelenlegi otthona, amelyben négy éve élnek, már valóban olyan, amelyet egy magyar sztárfutballistának elképzel az ember. Nem hivalkodó, de minden megvan benne, színes gyerekszobák, hipermodern felszereltségű konyha, gondosan rendben tartott kert, benne a hét méter hosszú medencével, amelyben imádnak lubickolni a kissrácok, akik nem úszónak, hanem futballistának készülnek. ---- A ---- &