Már megint, és még mindig: Illés Béla! Harminchét esztendős lesz áprilisban. Ha korán kezdi, akár fia is lehetne néhány csapattársa. És mégis róla szól minden. Az MTK-Újpest meccsen 0-1-nél lépett pályára, s noha ekkor már emberhátrányban játszottak a vendégek, harcba küldésével egyszeriben eredményesebbé lett a kék-fehérek játéka.
A támadó és a két gólja… Tipikus "illésbélás" találat volt. Előbb egy lágy alányeséses Vlaszák Géza fölött, majd mesteri csavarás a bal alsóba. Harminchét évesen, könnyített edzésmunkával sem lehet tartani. Az MTK-nál már jól tudják: jó az öreg a háznál!
- Mi a titka? - Nincs itt semmiféle titok - válaszolta visszafogottan a mai magyar futball kevés igazi labdarúgóinak egyike.
- Csak azt ne mondja, hogy teljesen természetes, ha egy negyven felé közeledő játékos beáll, villan kétszer, háromszor, rúg két gólt, és egymaga megveri az ellenfelet. Amelynél kimondott cél a bajnoki elsőség! - Jó-jó, a szerdai meccs így alakult, de azért mégsem ez a jellemző. Nem minden találkozón szerzek két gólt, így most kimondottan boldog vagyok.
- Mondja meg őszintén, Illés Béla mindmáig ennyire jó, vagy a mai labdarúgók ennyire gyengék? - Ha azt mondom, még van bennem ennyi, és nehéz jól őrizni, nagyképűnek tűnök, ha azt mondom, nem elég jók az ellenfelek, akkor másokat bántok meg…
Illés Béla lába jobb, mint újkorában – mindezt szerdán az Újpest bánta (Fotó: Németh Ferenc)
- Na de csak megegyezünk, hogy veleszületett tehetség híján… A szerdai találatai tipikusan olyanok voltak, amiket aligha lehet tanítani. - Sok mindenre szükség van a gólszerzéshez, az elsőnél kellett egy jó labdaátvétel, rutin, higgadtság és persze, mint minden gólhoz, szerencse. A másodiknál pluszban egy jól eltalált lövés…
- Nem is edz teljes intenzitással… - Amatőr státuszú, szerződésű játékos vagyok. Megbeszéltem Garami József szakmai igazgatóval, hogy heti három tréningen veszek részt. Úgy vélem, ha nem is ahhoz, hogy egy teljes szezonban kilencven perceket végigfussak, a félórai, félidei játékhoz ez a munka elegendő. Így frissnek érzem magam, csereként bekapcsolódva, a fáradó védők között lehet még keresnivalóm!
- Meddig még? Bár ha eszembe jut, hogy milyen ünneplés fogadja, amint meglátják készülődni az oldalvonalnál… Ezt az érzést nehéz lenne pótolnia, ha befejezné. - Nagyon jólesik a szurkolók szeretete, amikor tavaly fél évre, nem kis idő elteltével visszatértem Szombathelyre, ott is hasonló élményekben volt részem. Ez jó. De még jobb futballozni. Imádok futballozni. Hogy meddig? Most úgy gondolom, a nyáron - amikor esetleg már én leszek az NB I történetének legtöbbször pályára lépett játékosa - abbahagyom. Ám felelőtlen kijelentéseket nem teszek, mert bármi közbejöhet.
- Tudvalevő, van egy vállalkozása, így még kevesebb energiája marad a futballra, és így is képes ilyen teljesítményre. - Közeledik a pályafutásom vége, nincsen bennem feszültség, lazán, frissen játszhatok. Nem azt mondom, hogy félvállról veszem, de sokkal könnyedebben megyek fel a gyepre. Erővel még bírnám, szeretek is játszani, de motiváció nélkül nem megy. Itthon szinte mindent elértem, úgyhogy, ha már nem lesz előttem elérhető cél, befejezem.
- Mit mond majd a nyáron, ha az MTK-nál kijelentik: cél a bajnoki cím! - Ezt talán majd inkább akkor kérdezze…