A szép futballra még várni kell

Az időjárás kifejezetten kellemes volt tegnap este hatkor, senkinek nem kellett tartani attól, hogy odafagy a székéhez, eső, hó nem esett, szél nem fújt.

Igaz, ha labdarúgást akartak nézni a drukkerek, jobban tették, ha otthon maradtak a tévé előtt, lévén, az elmúlt napok munkálatai ellenére gyanús volt, hogy a pályán sok mindent csinálnak majd a pécsi, illetőleg a vendég zalaegerszegi játékosok, de hogy nem futballoznak, az egyszer biztos.

"Nem is futballozni kell: futni, hajtani, csúszni-mászni!" - mondta Nagy Tamás, a pécsiek vezetőedzője az összecsapás előtt arra a kérdésre válaszolva, hogy mit lehet várni egy ilyen gyepen rendezett meccstől.

Szó, mi szó, a játéktér középső harmada teljesen fekete volt a sártól, nem beszélve arról, hogy a játékoskijáróhoz legközelebbi szögletzászlónál kis híján térdig süllyedt az ember a "mocsárban". Ha pikírtek lennénk, azt mondhatnánk, hogy a piros-feketéknek jól jött ez, tekintettel arra, hogy a hazai vezetőedző egy magára erőltetett félmosoly kíséretében hozta tudtunkra, a horvátországi edzőtáborból hazatérve nem is tudtak normálisan edzeni, előfordult, hogy a kapusok egy belvárosi parkban tréningeztek…

Nézzük, ezek után milyen volt a tegnap esti pécsi foci.
A hazaiak nagy elszántsággal kezdtek, szemernyit sem érződött, hogy a két gárda között 11 pont és 10 szerzett gól a különbség - és nem Pest Krisztiánék javára. A kék-fehérek támadójátékán fölöttébb érződött a Vasashoz szerződött Waltner Róbert, továbbá Szamosi Tamás hiánya, aki Cipruson légióskodik már, valamint az is gondot jelenthetett Gellei Imrének, hogy a sérült Darko Ljubojevicset nem küldhette a pályára. Bő negyedóra elteltével az agilisabb pécsiek Szabados József révén csaknem vezetést szereztek, miután a labda jól belehempergett a vendég tizenhatos vonalán lévő sártengerbe, ám a nyolc méterről leadott lövés mutatta: a pécsiek többre mennek vele hátul, mint elöl… A félidő hátralévő részében feljegyezhettünk még egy léc alá tartó Kóczián Ferenc-szabadrúgást, valamint egy Kaj András-helyzetet, egyebet jóindulattal sem…

A szünetben Nagy Tamás lehívta a pályáról Szabados Józsefet, s Kulcsár Árpádot küldte helyére, ezzel jelezve: csapata bátrabb támadójátékra készül a térfélcserét követően. S mintha ennek a következménye lett volna: szinte a középkezdésből helyzetbe került Montvai Tibor. A gólszerzéshez mégis Sebők József volt közelebb, amikor az ötösön belül kibirkózta magának a helyzetet, majd cipőorral a jobb oldali kapufára lőtte a labdát.

Mindez nem nagyot dobott a hangulaton, mert visszaállt a régi rend: a Pécs mezőnyfölényben futballozott, előreívelt labdákkal próbálták meg a középpályások helyzetbe hozni Montvai Tibort (valamint Berdó Balázs lecserélése után Horváth Gyulát), miközben szervezett, fegyelmezett játékkal akadályozták meg a lendületesebb vendégtámadások kialakulását. S ha már Horváth Gyula bejött, majdnem gólt lőtt, de a téli szünet alighanem olyan kényelmessé tette, hogy nagyon: az ötösön belül addig-addig forgolódott, amíg Sebők Vilmos szerelni nem tudta (a csatár egy-két évvel ezelőtt úgy rúgta be ezeket a helyzeteket, ahogy akarta). Végül nem Horváth Gyula, hanem Montvai Tibor lett a főszereplő, mivel az Andorka Pétertől ajándékba kapott labdát szépen lőtte a bal alsó sarokba. Ezzel a találattal az első lépést megtette a csapat, hogy előbbre lépjen a tabellán.

"Mindenki szeretne egyről a kettőre jutni. Én azon kevesek egyike vagyok, aki a tizenkettedikről a nyolcadikra vágyik…" - mondta a mérkőzés előtt Nagy Tamás, annak apropóján, hogy ő milyen eredménnyel lenne elégedett a bajnokság végén.

A győzelemnek tehát örülhettek Pécsett - de az igazi futballra még várni kell… ---- P ---- &