Vidám időutazáson vettek részt szombat délelőtt az Újpest szurkolói. Olyan érzésük volt, mint amikor a hatvanas, hetvenes években a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó csatársor rugdosta számolatlanul a gólokat az előkészületi mérkőzések során. Igaz, akkoriban a Chinoint vagy éppen az Újpesti Bőrgyár csapatát tömték ki a sztárok tíz vagy akár tizenöt góllal.
Az újpesti játékosok ezúttal sem spórtoltak a találatokkal, a lila-fehér gárda hetet rúgott a Pápának, alaposan megörvendeztetve amúgy is bizakodó szurkolóit. Az esetnek csupán egy a szépséghibája, ami persze az újpesti siker értékét növeli: a Pápa nem a megye első osztályban, hanem az Arany Ászok Ligában szerepel, méghozzá alaposan megerősített csapattal, nyugodt anyagi háttérrel. Mindezt manapság fontos kihangsúlyozni, amikor a klubok egy része a létéért küzd. A szombati, Megyeri úti találkozón mégis osztálykülönbség mutatkozott a lilák javára, és nem csoda, hogy Tóth Bálint, a Lombard vezetőedzője még vasárnap, kutyasétáltatás közben is meglehetősen feldúlt állapotban volt. Neki amúgy nem ez volt az első "hétpróbája": még a Haladás edzőjeként ugyanennyit kapott Zalaegerszegen. Szóval ő aztán tudja: egy ilyen élmény után bizony nem könnyű az edző élete…
Parketten és vízben gyakorolt taktika
Tóth Bálint néha maga sem tudja, mitévô legyen… (Fotó: Farkas József)
- Gondolom, már várta, hogy megkeressük majd, és talán magában már megpróbálta megindokolni, mi történt csapatával szombat délelőtt. Így van? - Igen, így - válaszolt letörten Tóth Bálint. - Abban biztos voltam, hogy ilyenkor rögtön megtalálnak, ám ilyen az edzősors: ha átlagon felülit nyújtunk, az már-már természetesnek tűnik, ha beleszaladunk a jókora verésbe, az máris szenzációt jelent.
- Abban azért alighanem egyetértünk, hogy a Pápának ilyen anyagi háttérrel és kezdőjátékoskerettel még a nősök-nőtlenek meccsen sem szabad hét gólt kapnia, hát még a bajnoki rajt napján - amelyet ugyebár elhalasztottak - egy amúgy erős riválistól. - Persze, írja csak le, hogy ezt a hét nullás vereséget egyszerűen nem lehet megmagyarázni!
- Pedig most mégis arra kérném, hogy próbáljon meg beszélni erről a kilencven percről, mert a pápai drukkerek aligha fogadják el azt a mondatot: erre nincs magyarázat. - Most elkezdhetném mesélni, hogyan is készültünk mi ezen a télen. És akkor itt, ezen a ponton mindjárt tisztázzuk, hogy az én csapatom nem művüfes pályán készül, mint az Újpest. A lila-fehérek mindennap ideális körülmények között gyakorolnak, csak irigyelni lehet őket, mi pedig hol tornateremben, hol uszodában edzünk, és elhiheti, taktikai elemeket, különböző játékrendszereket viszonylag nehéz vízben vagy parketten begyakorolni. Pénteken például harminccentis hóban bóklásztunk az edzőpályán… Kérdem én: mit lehet ott csinálni? ---- - Például hóembert építeni… Ám az a helyzet: mondhat, amit akar, sorolhatja a kifogásokat, ilyen minősíthetetlen produkcióval nem rukkolhat ki egy proficsapat. Az az együttes, amely, és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, a pályagondokat leszámítva nyugodtan készülhetett a nyitányra, van pénz, jöttek új fiúk, nem is akárkik, Hercegfalvi Zoltánt és Szabó Tibort például több klub is szívesen látta volna. - Nem vitatkozom ezzel a megállapítással, és ismét azt tudom mondani: nincs mentségünk a hét kapott gólra. Tehát annyit még írjon hozzá, hogy három nullánál hat új fiút küldtem a pályára, akkor már igencsak a cseresor játszott, és ők harminc perc alatt kaptak négyet az amúgy sokkal gyorsabban játszó Újpesttől. De nem akarom felmenteni a csapatomat, mint ahogy magamat sem, bár én vagyok a hülye, hogy belementem egy ilyen edzőmeccsbe, de azt hittem, a játékosok partnerek lesznek majd, és mindent beleadnak szombat délelőtt. Tévedtem.
- Ezek szerint alibiztek a pápai fiúk? - Az biztos, hogy nem szakadtak meg a győzelemért a pályán. Én sohasem azt kérem tőlük, hogy parádézzanak, hogy ejtsék ámulatba a közönséget, de azt igenis megkövetelem minden egyes találkozón, hogy "dögöljenek meg a pályán"; hogy "köpjék ki a tüdejüket"; hogy "szakadjanak meg". Ez a minimum, amiért ilyen kivételezett helyzetben vannak sok klubbal szemben. Nem igaz, hogy nem érzékelik, mekkora bajban van a magyar futball, a legtöbb csapatnál pénzük után rohangásznak a játékosok, ügyvédekkel együtt, azonban Pápán ilyen gond nincs. Itt mindenki időben megkapja a fizetését, de, sajnos, a jelek szerint ez sem elég. Számomra elképesztő mindez, valószínűleg a futballistáim nem néznek tévét, vagy ha igen, akkor a valóságshow-t figyelik az angol bajnoki meccsek helyett, pedig ott láthatnák, hogy hetente olykor háromszor is küzdenek, futnak, robotolnak a futballisták tétmeccseken. És ezek a játékosok akarnak külföldön játszani? Röhej.
- Ahogy hallom: igencsak dühös csapatára. - Hát hogyne lennék dühös… A tulajdonos, Bíró Péter megbüntetett engem a játékosaimmal együtt, és megérdemeltük. Most aztán nézhetik a fiúk, mennyi pénzt keresnek majd a tavasszal. Ha nem érik el a kiítűzött célt, a nyolcadik-tizedik hely valamelyikét, bizony nagyon rosszul járnak. El kell jutniuk oda, hogy felfogják, nem kivételezett sztárok, hanem olyan labdrúgók, akik bármikor a utcára kerülhetnek, akiknek meg kellene becsülniük, hogy ezért a produkcióért fizetnek nekik. ---- - Szombaton a Diósgyőrrel kezdték volna a bajnokságot, így lehet, hogy jókor jött ez a nagy pofon. - Persze mindenből lehet tanulni, én például most rájöttem, hogy péntek este legközelebb nem engedem majd haza a fővárosban élő játékosaimat, hogy otthon kapcsolódjanak ki, és hangolódjanak rá a meccsere. Én nem tudom, mit csináltak az éjszaka, de a pályán az Újpest ellen bambán figyelték az ellenfél gyors megoldásait, lassan, kényelmesen reagáltak minden szituációban.
- A hét végén remélhetőleg lesznek bajnoki meccsek: képes lesz addig felrázni ezt csapatot? - Ma beszélgetek majd a fiúkkal. Bíró Péter ezt már megtette az újpesti stadion öltözőjében, alaposan kiosztotta a játékosaimat… Ezen a hétgólos vereségen nem lehett csak úgy egyszerűen átlépni. Ami pedig a szombati bajnoki rajtot illeti: kétlem, hogy a pályánk alkalmas lesz a mérkőzés lebonyolítására, szerintem most sem küzdhetünk még a bajnoki pontokért. A stadionunk talaján egészen vékony a fű, arra géppel nem lehet rámenni, így most elképzelhetetlennek tartom, hogy fogadhassuk a Diósgyőrt. Lenne egy megjegyzésem, olvastam a Nemzeti Sportban megjelent, Lothar Matthäusszal készített interjút, amelyben arról beszél a kapitány, hogy itt ellenségek vannak, senki sem segíti a munkáját. Javaslom neki, jöjjön le, mondjuk, Pápára, nézze meg, milyen körülmények között készülünk, de elmehet nyugodtan Békéscsabára, Diósgyőrbe vagy jó néhány más klubhoz. A magyar futball belefullad a pénztelenségbe, valamint a hóba és a sárba.