Csatár három becenévvel

- Csicsi, Zé, Beaman… Egészen érdekes becenevei vannak.
- Úgy gondolja? - kérdezte a hatszoros válogatott Waltner Róbert, aki a télen Zalaegerszegről került a Vasashoz. - Egyik sem utal a valódi nevemre, de mindegyiknek megvan a története.

- Nézzük sorban: Csicsi?
- Gyermekkoromban a falumbeliek ragasztották rám. Egyértelműen édesapám után, akit Kaposfőn így szólítottak a helybéliek. Ha arra járok, a mai napig Csicsinek hívnak az emberek.

- Zé?
- Zalaegerszegen Glázer Róbert volt korábban az edzőm, valamiért ő ragasztotta rám ezt a becenevet, és később a játékostársaim is Zének neveztek, mintha legalábbis Zoltán lennék. Pedig én is Róbert vagyok.

- A legérdekesebb számomra a Beaman becenév.
- Látta Al Pacinóval a Minden héten háború című filmet? Egy amerikai futballcsapatról szól a történet, és az egyik játékost nevezik a többiek Beamannek. Ez a kedvenc filmem. A csúcsjelenet az, amikor az egyik fontos meccs előtt a csapat edzője az öltözőben beszél a játékosokhoz. Szuggerálja, lelkesíti őket, a hideg futkos a hátamon, amikor ezt látom. Minden bajnoki szezon előtt előveszem a videokazettát, és sokadszorra is végigülöm a két órát. Ez az én kabalám. Erőt ad, és felspannol tétmérkőzésekre.

- Az idén is látta már?
- Természetesen. Elvégre nemsokára kezdődik a tavaszi idény. Én már készen állok!

- És a Vasas?
- Szerintem a csapat is. Jól sikerült a felkészülésünk, a klubnál nyugodt a háttér, az öltözőben jó a hangulat, így bizakodó vagyok.

- Hamar beilleszkedett Angyalföldön?
- A vezetők, az edzőim és a csapattársak is szeretettel fogadtak, az első pillanattól kezdve éreztették: jó helyre kerültem. Az eddigi tapasztalataim szerint jól döntöttem, amikor elfogadtam a Vasas ajánlatát. A többieket egyébként a horvátországi edzőtábor alatt ismertem meg jobban. Esténként, az edzések után gyakran fent maradtunk beszélgetni, és ezeken az "összejöveteleken" sok mindent megtudtunk egymásról. Ugyanakkor sajnálom, hogy el kellett hagynom Egerszeget, hiszen a vezetőktől eltekintve senkivel nem volt problémám. Szerettem a várost és a csapatot is, mégis váltanom kellett. Most már a Vasas sikere a legfontosabb a számomra, és mindent megteszek, hogy góljaimmal segítsek az együttesnek.

- Az ősszel hét találatot szerzett a ZTE-ben. Ennyire piros-kékben is telik majd?
- Ilyet nem lehet felelőségteljesen ígérni, de azon leszek, hogy jól teljesítsek. Mivel csatár vagyok, nekem gólokkal kell bizonyítanom, hogy nem hiába szerződtetett a Vasas. Az én statisztikáim szerint az elmúlt naptári évben - tehát januártól decemberig - tizenhét góllal én lettem a magyar gólkirály. Ez optimistává tesz a jövőt illetően.

- Horváth Péter vagy Gyánó Szabolcs - melyikükkel játszana szívesebben?
- Szerencsére ezen nem nekem kell gondolkodnom, hanem az edzőnknek, Egervári Sándornak. Tény, hogy most hárman versenyzünk a csapatba kerülésért, és nekem az a célom, hogy helyem legyen a kezdők között.

- Volt egy makacs lábsérülése, de ha jól tudom, az utóbbi napokban sokat javult az állapota. Mi történt?
- Már Zalaegerszegen is nagyon sok gondom volt az Achilles-ínammal és a sarokcsontommal. Hónapokig gyulladt lábbal futballoztam, és az orvosok nem sok mindent tudtak tenni a gyógyulásom érdekében. Budapesten felkerestem egy specialistát, Fazekas Dénest, aki Svájcból hozatott géppel kezelte a lábamat, és már az első alkalom után hetvenszázalékos javulást ért el. Korábban az edzések és a mérkőzések is kínszenvedéssel jártak, de úgy tűnik, végre egészséges vagyok. Ezért már alig várom, hogy elkezdődjön a bajnokság.

- A csapatba beilleszkedett, a sarka meggyógyult, és a kedvenc filmjét is megnézte. Kell még valami?
- Nem, azt hiszem, tényleg készen állok a rajtra.