A nagy vágy: utolsókból lennének utolsó előttiek

- "Vékonyak" vagyunk, kár lenne tagadni - kesergett a borús livingstoni vasárnapon Horváth Ferenc (akinek azért van viszonyítási alapja, hiszen Skóciát is beleszámítva már nyolc ország bajnokságában szerepelt). - No meg errefelé is igaz a mondás, miszerint szegény embert az ág is húzza, Fortuna istenaszszony szerintem még életében nem járt a Livingston öltözőjében. Szombaton is úgy kaptunk ki az Aberdeen otthonában kettő nullára, hogy az első negyvennégy percben szépen és okosan játszottunk, erre a félidő utolsó pillanatában, gyakorlatilag a semmiből gólt szerzett az ellenfél. A folytatásban gyorsan lőtt még egyet, s el is intézett minket.
- Hátrányuk immár hat pont a tizenegyedik, még bentmaradást érő pocíziót elfoglaló Dundee Uniteddel szemben. Vagyis: kész, vége, ennyi?
- Nem tudom… Nem is a két együttes közötti különbség aggaszt, hanem az, hogy nem látom, miben tudna előrelépni az én csapatom. Hetek óta rossz passzban vagyunk, elkerülhető hibák okozzák a vesztünket, és mint utaltam rá, a szerencsében sem bízhatunk. Legfeljebb abba kapaszkodhatunk, hogy az alapszakaszból még hátralévő hét meccsel nem ér véget a szezon, az alsóházi rájátszás keretében további öt összecsapás vár ránk. Tizenkét alkalmunk tehát még nyílik a javításra, meglátjuk, mennyire tudjuk összekapni magunkat. ---- N ---- &