Szócsatákban már igazán jók vagyunk

Laczkó Mihály, a Vasas labdarúgó-szakosztályának korábbi elnöke, a Magyar Kábel Művek vezérigazgatója azok után lett első ember 1989-ben az MLSZ élén, hogy előtte egyfajta triumvirátus dirigálta a labdarúgásunkat - talán említeni sem kell: nem sok sikerrel. A csavart telefonzsinór feltalálója 1993 júniusában újabb négy évre ismét bizalmat kapott, amivel sokáig élni nem tudott: a következő év nyarán, nem sokkal a hollandoktól elszenvedett 7-1 es vereséget követően benyújtotta lemondását. A távozása és a súlyos vereség között összefüggést keresni felesleges, mert távozásakor világosan elmondta leköszönésének valódi okait: "Belefáradtam a szélmalomharcba, a hiábavaló, eredménytelen küzdelembe. Nem látom értelmét a további hadakozásnak." Mint később kiderült, olyannyira belefáradt mindebbe, hogy alig több mint másfél év elteltével újra ott állt a pódiumon MLSZ-elnökjelöltként… Vele kapcsolatban még mindenképp meg kell említeni, hogy első regnálásának idején hat (!) szövetségi kapitány dirigálta a válogatottat, ám sem vb-re, sem Eb-re nem jutott ki a csapat.

Ôt követte egy igazán komoly pénzember, Benkő László, a Caola Rt. többségi tulajdonosa - a cég akkoriban a magyar kozmetikai piac 35 százalékát uralta -, akit nagy fölénnyel válaszottak meg, ám megválasztásának körülményei jól példázzák az MLSZ-ben uralkodó akkori állapotokat: 119 jelölést kapott, 22-en voksoltak ellene, 31 szavazócetli viszont érvénytelen lett.

Hogyan lehet érvénytelen egy szavazócetli?
Például, ha házikókat, kiskutyákat, miegyebet firkantgatnak rá…

Fejek hullottak a nagy kudarcok miatt

Mindenesetre nagy volt az öröm Benkő László részéről az eredményhirdetés után, meglehet, emiatt jutott csak ennyi az eszébe: "Szeretném bevezetni az egyéni irányítást, és egy olyan koncepciót akarok kidolgozni, amelynek elfogadása után ez a futball törvényévé válna."

Nem Mikulás-napi ünnepségre gyűltek össze az MLSZ küldöttei 1997. december 6-án, ám meglepetésben így is volt részük a jelenlévőknek. Az MLSZ elnöksége ugyanis - ahogy azt a keserves emlékű Magyarország -Jugoszlávia világbajnoki pótselejtező után már érezni lehetett (összesítésben: 1-12) - lemondott mandátumáról. A történetben a csavart azonban az jelentette, hogy az elnök és csapata a leköszönéstől függetlenül még 1998. február 21-ig, vagyis a tisztújító közgyűlésig ügyvezető testületként posztján maradhatott. Laczkó Mihály biztos távozása ellenére (vagy talán éppen amiatt…) mosolyogva, vidám tekintettel üdvözölte a médiumok képviselőit a bejelentés utáni sajtótájékoztatón. Elődje, Benkő László azonban már cseppet sem volt ilyen jókedvében. A gyűlés után ekképp nyilatkozott az újságíróknak: "A botrányos hangnemű vitákat hallgatva szégyellem magam, hogy két évig elnöke voltam ennek a szövetségnek…". ---- Ehhez mi már nem sokat tehetünk hozzá.
Illetve annyit azért mégis, hogy a közgyűlést nehézkes, vontatott, parttalan és nemegyszer következetlen logikájú viták "színesítették", és tették "felejthetetlenné"…

Az előzményekhez tartozik ugyanakkor, hogy a tervek szerint ezúttal is a magyar futball gyökeres megújításáról voltak hivatottak dönteni az illetékesek, noha hetekkel korábban a leköszönő Laczkó Mihály már többször is kifakadt, miszerint a futball politikai kérdés lett Magyarországon, amihez ő a továbbiakban nem kíván asszisztálni. A pohár akkor telt be végleg az elnöknél, amikor a 2004-es Eb-pályázat bécsi tárgyalásán az MLSZ képviselője nélkül jelentek meg a kormányzat emberei, úgy, hogy állítólag erről nem is tudtak a szövetségben…

A politika pedig valóban beleszólt a futball ügyeibe. Az MLSZ-közgyűlést megelőző napokban tartott kormányülésen a labdarúgásunk szempontjából rendkívüli határozatokat hoztak. Ennek megfelelően hét esztendővel a rendszerváltás után döntés született arról, hogy végre üzleti alapokra helyezik a futballt Magyarországon, illetve, hogy mielőbb, lehetőleg már 1998 őszétől elindul a professzionális bajnokság.

Ezen intézkedés hatása mintha ma is érezhető lenne…
1998 februárjában aztán a Soroksári TE elnök tulajdonosa, bizonyos Kovács Attila lett az elnök, ám a a politikai csatározások őt sem kerülték el.

Sőt! Ô aztán belekerült a közepébe. A frissen kinevezett ifjúsági és sportminiszter, Deutsch Tamás február 4-én egy 32 oldalas, a futballszövetség gazdálkodásáról szóló vizsgálati dokumentummal besétált az MLSZ-be, és felfüggesztette tisztéből Kovács Attilát, mondván, a szövetségben 179 millió forint a hiány. A sportminisztérium helyettes államtitkára, felügyelőbiztosként Bodor András lépett a helyére, de csak májusig élvezhette a "népszerűséget", mivel a FIFA nyomására a kormányzat kénytelen volt visszahelyezni pozíciójába Kovács Attilát.

Mindezek után Kovács Attila Bukarestben (!) az egyre csökkenő létszámú elnökséggel megváltoztatta a 2000-2001-es bajnokság versenykiírását: az élvonal csapatainak számát 16-ra mérsékelték, a másodosztályt két csoportra osztották. A FIFA által elrendelt átfogó vizsgálat után 1999 augusztusában tartott közgyűlésen bizalmi szavazást kért maga ellen - vesztére.

A csatározás után andalító nyugalom

1999. szeptember 25-én újabb MLSZ-közgyűlés, és - igen, már kitalálhatták - újabb MLSZ-elnökválasztás volt Magyarországon. A hazai futball első emberének jelölt korábbi FIFA-partjelző (a világhírű játékvezető, Puhl Sándor egyik állandó segítője), Bozóky Imre beiktatása egészen rendkívülinek számított, hiszen a szavazás nyugodt körülmények között, már-már európai módon zajlott. Kovács Attilát kétfordulós szavazásban győzte le Bozóky Imre, aki az ezredforduló előtt 400 millió forintos APEH-tartozással és 116 millió forintos társadalombiztosítási hátralékkal vette át az MLSZ irányítását…
A magyar futball viharos vizein ma is ő kormányoz. ---- Szepesi György nemcsak felejthetetlen rádiós közvetítéseivel, hanem nyolc évet átfogó MLSZ-elnöki titulussal is beírta magát a magyar labdarúgás történetébe.
Ô a jelenlegi elnök, Bozóky Imre mellett tart ki.
"Sokszor gondolok vissza arra a nyolc esztendőre, és elsőként mindig az jut az eszembe, hogy a válogatott akkor kétszer is kijutott a világbajnokságra - mondta Szepesi György. - De talán még ennél is bizsergetőbb emlék számomra a Bicskei Bertalan vezette ifjúsági válogatott Európa-bajnoki aranyérme. Istenem, milyen boldog voltam akkor, de aztán gyorsan elmúlt az örömöm, mert az a csapat nemcsak az Európa-bajnokságot, hanem a korosztályos világbajnokságot is megnyerhette volna, mégsem sikerült neki. Az én vezetésem alatt kezdtek el hivatalosan is külföldre szerződni a magyar futballisták, ami abban a rendszerben rendkívül nagy dolognak számított. Furcsa, de azokban az esztendőkben sem volt túl sok állami támogatás, ám a klubok szilárd lábakon álltak. Az én sorsomat egyértelműen a mexikói világbajnokságon a szovjetektől elszenvedett hat nullás vereség okozta. De ennél nagyobb baj, hogy a magyar futball jövőjét is tönkrevágta az a kudarc. Azonban én örök optimista lévén azt mondom, mindenből van kiút, és Bozóky Imre vezetésével igenis hosszú távon jobbra fordulhatnak a dolgok. Nála nem látok alkalmasabb elnökjelöltet, arról nem ő tehet, hogy nincsenek igazi futballistáink, olyan labdarúgóink, akikkel a nemzetközi porondon is felvehetjük a versenyt. Azt azonban Bozóky Imrének is megmondtam, elképesztő, hogy télen három hónapig szüneteljen a bajnokság. Ötvenötben térdig érő hóban, januárban rendeztek bajnoki meccseket. Lenne még egy ötletem: jobb lenne, ha magyar, osztrák és horvát közös bajnokság indulna."

Laczkó Mihály - a Kábelgyár korábbi nagyfőnöke - 1989-ben került először a szövetség élére, s végül 1997-ben a jugoszlávok elleni 12-1-es összesített kudarccal végződött vb-pótselejtezők után távozott önként a magyar futballból, hogy azóta se vállaljon feladatot.
"Nyugodtan mondhatom, hogy a magyar futball talán legzűrzavarosabb időszakában lettem MLSZ-elnök a rendszerváltáskor - emlékezett Laczkó Mihály. - Tudom, hogy ma is sokat emlegetik az állami támogatás hiányát, de nekünk akkor valóban egy fillért sem adott az állam, az országnak volt baja épp elég, a futball sokadrangú kérdésnek számított a kilencvenes évek elején. Szerencsére kiterjedt üzleti körrel álltam kapcsolatban, így ennek köszönhetően sikerült innen-onnan kisebb-nagyobb összeget szereznem, s valahogy túlélni azt az időszakot. Ma már azt is elmondhatom, hogy a legnagyobb bűnt a sportág ellen Horn Gyula követte el, ezt egyébként ő maga is beismerte a közelmúltban egy vele készített interjú során. Ô volt az, aki pozíciójánál fogva mindenáron ráerőltette a magyar labdarúgásra, hogy a klubok alakuljanak gazdasági társaságokká, és üzleti alapon működjenek. Hiába mondtam neki: »Ennek még nincs itt az ideje…«, ő hajthatatlan maradt, és belekényszerítette a klubokat egy olyan életformába, amelynek ma is láthatjuk a következményeit. Se pénz, se jövőkép. Vezetésem alatt sajnos nem értünk el jelentősebb sikereket sem válogatott, sem klubszinten, de én így is büszke vagyok arra, hogy hét évig irányíthattam a magyar futballt, amelytől ma sem tudok elszakadni. Végül magam mondtam le, mert úgy éreztem, nincs értelme a további harcnak. Akkor aligha gondolhattam volna, hogy az utódaimnak még nehezebb helyzetük lesz. Ma például képtelen vagyok kiigazodni, hogy mi zajlik a sportágban, tudtommal a liga az MLSZ alá tartozik, mégis szinte minden fontos döntésben Szieben László kezét látom, talán ezért is mondom, sokkal határozottabb és keményebb elnök kell, mint Bozóky Imre. A mostani vezetésnek egy nap alatt több balhéban van része, mint nekünk hét esztendő során. Pénzek tűnnek el, azt sem tudom, mi lett az Orbán-kormány által a futballra szánt huszonegymilliárd forint sorsa. Száz szónak is egy a vége: a váltás mellett voksolok, szerintem Puhl Sándornak kéne átvenni az irányítást."

Benkő László a következő, aki két évig ült a bársonyszékben. Laczkó Mihály vezetését törte meg két évig, 1994 és 1996 között. Ô sem vállalt azóta semmilyen pozíciót.
"Ádáz harc kellős közepébe csöppentem, amikor MLSZ-elnök lettem - mondta Benkő László. - Nap mint nap harcot folytattam a szaknévsoros Bodnár Györggyel a televíziós jogdíjak miatt, végül nekem kellett feladnom a csatát. Talán ha akkor sikerül, amibe belefogtam, minden másként alakul. Persze az sem csorbítja büszkeségemet, hogy a történelemkönyvekben a nevem is ott szerepel az MLSZ-elnökök között. Arra meg különösen büszke vagyok, hogy az irányításom alatt jutott ki az olimpiai válogatott huszonnégy év után újra az ötkarikás torna döntőjére. De ne is vesztegessük a szót a múltra, hiszen most megint forr, pezseg minden a magyar futballban, s úgy érzem, kötelességem részt venni a legújabb elnökválasztási küzdelmekben. Számomra egyértelmű, hogy Bozóky Imrénél nincs megfelelőbb ember erre a pozícióra. Felkészült és körültekintő vezető, az ő vezetése alatt indult el a Bozsik-program, épp most épül föl az MLSZ-székház, ráadásul nem az adófizetők pénzéből, s akkor még nem is beszéltem arról, hogy neki sikerült megnyernie szövetségi kapitánynak Lothar Matthäust. Olykor jókat mosolygok, amikor azt olvasom, hogy középszerű magyar edzők kritizálják Lothar Matthäus munkáját, ahelyett, hogy tanulnának tőle. Azt is fontosnak tartom, hogy a leendő MLSZ-elnökségben legyen ott Mezey György, aki mára igazi európai szaktekintély lett, és persze Puhl Sándor is, akinek a határozottságára és meglátásaira nagy szüksége van a magyar futballnak. Ott leszek tehát az elnökválasztási közgyűlésen, és ha kell, szót kérek, s elmondom a véleményem a plénum előtt is."