Kis magyar focibiznisz

Az első szenzációs hír máris bombaként robbant: Zavadszky Gábor fájó szívvel ugyan, de a Fradiból a sportág egyik fellegvárába, Ciprusra szerződött, amivel régi vágya teljesült, hiszen ő maga mondta, hogy mindig is szerette volna kipróbálni magát külföldön. Semmi kétség, a kihívás nem hétköznapi, különösen ha elolvastuk Lendvai Miklós szavait, aki éppen most jött haza a szigetországból, és azt fejtegette, hogy ő még nem kiégett labdarúgó, akinek a szakmát a háttérbe szorítva csak az anyagiakat szem előtt tartva Cipruson kellene levezetnie pályafutása vége felé közeledve. Kimondottan szívmelengető érzés, hogy kelendőek legjobbjaink. Ha minden jól megy, a bajnok remek üzletet köthet Sowunmi Thomas eladásával is, aki ebben az esetben Dubaiban erősítheti majd arab felebarátaink meggyőződését, hogy a magyar labdarúgásnak nemcsak a múltja, hanem a jelene, de talán a jövője is fényes. Amúgy ezen az úton járnak a csehek, az ukránok és a horvátok is, igaz, azzal az elhanyagolható különbséggel, hogy ők külföldön angol, spanyol vagy éppen olasz bajnoki címekért, holmi aranylabdákért küzdhetnek meg hétről hétre, de hát a futballbizniszt bizonyára egy gonosz maffia uralja, amely a mi klasszisainkat nem engedi a zsírosabb falatok közelébe. Az edzők között pedig francia, spanyol és olasz érdekszövetségek akarata érvényesül, legfeljebb egy-egy brazil verekedheti be magát a bűvös körbe, bár az ő életük sem fenékig tejfel, hiszen mondjuk Arséne Wengernek, José Mourinhónak vagy Fabio Capellónak szemernyi esélye sincs arra, hogy a legjobb maláj labdarúgók élén büszkén akár a Tigris-kupa döntőjéig menetelhessen. Hazudik tehát, aki azt meri állítani, a magyar futball nem rejt magában hatalmas üzleti lehetőségeket, vagy nem kellően tájékozolt. Jobbik esetben tájékozatlan, és nem olvasta az óév utolsó napjainak a híreit arról, hogy milyen ádáz csata dúl Székesfehérvárott a csapatot működtető gazdasági társaság birtoklásáért. Csak úgy röpködnek a tíz- és százmilliók, bámulatos ívű üzleti tervek kerültek napvilágra, aki az átlagosnál kevésbé vájtfülű, azt hihetné, bármelyik elképzelés is nyer, az egykori Videoton hamarosan újra meg sem áll valamelyik nagy európai kupasorozat döntőjéig. Az érdekeltek foggal-körömmel harcolnak a cégért, csak éppen azok a szállítók és azok a játékosok nem értik az egészet, akik hosszú hónapok óta hiába reménykednek abban, hogy hozzájuthatnak jogos tíz- és százezreikhez: mi ebben az üzlet?Pedig biztosan nagy üzlet van a magyar futballban. Valakiknek biztosan.