Tanulságos ázsiai túra: egy lépésre a nyomortól

- Hogyhogy otthon?
- Miért, hol kellene lennem? - kérdezett vissza Nikolov Balázs, a DVSC-MegaForce kétszeres válogatott labdarúgója.
- Akármerre. Családja egyelőre nincs, mehetne a szélrózsa bármely irányába.
- Ami a családot illeti, itthon vagyok, a szüleimnél, Tevelen. Ami az utazást illeti: éppen elég részem van benne egész évben, ilyenkor cseppet sem hiányzik. Annál inkább egy kis nyugalom. Nehezen tudnám elképzelni, hogy csak úgy felüljek egy repülőre, ami elvisz a föld másik felére.

A kapitány noteszébe végre bekerült a neve

- És ha Thaiföldre tartana az a gép?
- A magyar válogatott tagjaként utazhattam november végén Bangkokba, ám egészen más lenne a lényege, ha magánemberként tenném most ugyanezt. Az az út számomra egyértelműen a lehetőségről, a nemzeti csapatról szólt. Kevéssel előtte, a Mészöly Géza vezette B-válogatottal Tokióban jártam, az is óriási megtiszteltetést jelentett, ráadásul életemben először jártam Ázsiában, mégis, hatalmas a különbség, a nagycsapatot egészen más hangulat övezi.

- Ebben az évben sok mindent megkapott az élettől, mi volt az, amit az első helyre tenne?
- Azt, hogy Lothar Matthäus bizalmat szavazott nekem, magamra húzhattam a címeres mezt. De ebben a kellemes történetben más is tanulságos volt: nem felejtem el a jó társaságot, a csavargásokat, illetve a városnéző barangolásainkat, ám emlékezni fogok mindig arra is, hogy a luxustól néhány lépésnyire ott a nyomor, hogy az egyik épület meseszép, kissé odébb meg viskósor áll… Az én thaiföldi sztorim tehát úgy szól: szegénnyel és gazdaggal mindenhol találkozhatsz, csak helyenként elkülönítik őket. De ez mind másodlagos volt Bangkokban, mert a lényeg az, hogy a nevem bekerült a szövetségi kapitány noteszébe. És ez nagyon jó érzés.



---- A ---- -