Bundaügy: A Császár új ruhája

Détári Lajos
"Albert Flórián alighanem félreérthetően fogalmazott, nem hinném, hogy dicsekedni akart volna azzal, hogy ő régen mennyit bundázott" - kommentálta a Császár kijelentését az egykori világválogatott labdarúgó. Détári Lajos amondó, míg régebben bizony előfordultak kozmetikázott eredmények, manapság már egyszerűen nincs bunda. "Hallottuk eleget, hogy jó harminc-negyven éve micsoda káprázatos bundameccseket vívtak a játékosok, ám a jó játék, a látványos gól azért nem menti fel a szereplőket. Az idősebb játékosok ilyenkor nagyobb veszélynek vannak kitéve, mert a másik oldalról természetesen őket keresik meg elsősorban - én szerencsére a Honvédnál akkoriban még fiatalnak számítottam" - jelezte Détári, hogy a 'nyolcvanas évek elején kimaradt a rosszból. Na, de utána azért megnőtt, kiváló futballista vált belőle, és elszerződött több külföldi csapathoz. "Bár sokan az ellenkezőjét hiszik, Görögországban sem volt divat a bunda, és az olaszoknál sem kerültem olyan helyzetbe, ami kényelmetlen lett volna."
Bezzeg néhányan megbuktak kint is, idehaza is, és Détári szemét bizony csípi, hogy olyanok is a futballvezetés csúcsára férkőzhetnek, akiket egyszer már nyakon csíptek. "Nem azt mondom, hogy nincs bocsánat, hiszen mindenki hibázhat. De nem mindegy, hogy mekkorát."

Csank János

"Két meccsre emlékszem, amikor bundáztunk - nosztalgiázott a szakvezető. - Nem volt pénzmozgás, még csak azt sem mondhatom, hogy jól jött mindkét csapatnak az iksz, de amikor ránéztünk a pályára, úgy megijedtünk, hogy az idősebb játékosok gyorsan megbeszélték egymás között az eredményt. Egyszer megállt a labda a vízben, a másik alkalommal meg tükörsima jégen kellett volna focizni, és a sérülések elkerülése végett inkább játszottunk egy-egy döntetlent - de olyan jó meccsek voltak ezek, hogy a nézőknek fel sem tűnt a megbeszélt eredmény…"
Csank János mindazonáltal nem büszke arra, hogy játékosként bundameccsek részese volt, de akkoriban ez teljesen természetesnek tűnt (ezért nem szégyelli a dolgot Albert Flórián sem), bundázott a focista, a pólós vagy a kézilabdázó is. "Amikor kirobbant a botrány, más sportágak képviselői rajtunk, labdarúgókon röhögtek, hogy milyen pancserek vagyunk, mert ők bezzeg megússzák a lebukást" - mesélte a tréner. Persze, Csank János szerint sokszor a drága vezetők bújtottak a bundára közvetlenül vagy közvetve: direkt módon például bányásznapok előtt, amikor egy-egy nagyhatalmú bányászelvtárs kedvenc csapatának kötelező volt győznie, indirekt módon pedig a bajnoki rendszerek állandó változtatása is a bűn melegágya lett, mert "…amikor egy NB II-es csoportban az átszervezés miatt csak öt csapat maradt benn, nem meglepő, hogy a magát esélytelennek érző maradék hat-nyolc klub legalább jól akart járni a kiesésével".
Manapság bunda nincs, legfeljebb tippmix van - bár Csank János szerint azért nem állíthatjuk, hogy olyan sok meccs hozna megbeszélt eredményt. "Az tippmixel, aki nem kap fizetést, akitől elveszik a megszolgált prémiumot. Ha a vezetők korrekten fizetnének, senki nem kockáztatna, így viszont el tudom képzelni, hogy az a futballista, aki három hónapja nem kapott semmit, meginog. Mondjuk aki az én csapatomból vereségre játszik, annak vége van. Én például sosem totóztam, mert túlságosan is hittem, hiszek a papírformában, és jól nézett volna ki, hogy megyünk egy erősebbnek tűnő csapathoz, én meg behúzom a fix egyest…" ---- Rátgéber László

A női kosarasok szövetségi kapitánya egyből a bundába csöppent: élete első focimeccsén ugyan jól szórakozott, de később kiderült, olyan nagyon nem kellett volna izgulnia… "A hetvenes években egy jugoszláv bajnokin a hazaiak öt háromra győztek, ezzel bennmaradtak, a vendégek középcsatára viszont három góljával gólkirály lett - emlékezett Rátgéber László. - Megdöbbentő dolog volt ezt hallani Albert Flóriántól, de én a bundázást is az akkori korrupt rendszernek tulajdonítom. Mégsem hiszem, hogy ezt Albernek így ki kellett volna jelentenie."
A kosáredző azonban meg tudja érteni azokat a futballistákat, akik annak idején bundáztak. "Ha valaki lelkiismereti kérdést csinál, és visszautasítja az ajánlatot, akkor majd bundáznak a társai, ráadásul még pénzhez sem jut. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy ezek a focisták azt hitték, senkinek nem ártanak: jól járnak ők, jól jár az ellenfél, és mondjuk egy gólgazdag mecscsel jól járnak a nézők. Igen ám, de aki a bunda miatt kiesik, vagy éppen nem lesz bajnok, az már kevésbé jár jól… A játékosok mellett persze a klubvezetők felelőssége is vitathatatlan, elég szépen részesedtek ők is a pénzekből."
Részesedtek vagy részesednek? Rátgéber László szerint részesedtek, manapság jóval kevesebb a megbeszélt eredmény. "Jó irányba fejlődik a foci, sokat jelentett, hogy a győzelemért már három pont jár, mert így kisebb az értéke a döntetlennek. Persze, a kosárlabdában még jobb a helyzet, a play-offban már lehetetlen bundázni. Sőt, itt a tippmix sem divat: hát van olyan fanatikus, aki képes lenne egy nagyobb összeget feltenni egy kosárlabda-mérkőzés döntetlenjére..?"

Hajdú B. István
"Azon gondolkodom, Angliában mi lenne a reakció, ha ezt Bobby Charlton mondta volna… - nyitott egy igen jó felvetéssel a népszerű sportriporter. - Mert vádaskodni ugyan nem akarok, de valószínűleg már Alberték előtt is divat volt a bunda, és nem szerencsés, ha valaki azt mondja: én annyira kiváló futballista voltam, hogy még bundázni is fantasztikusan tudtam. Tartok tőle, ha Albert Flórián ezt 1967 tavaszán jelenti ki, akkor nem kap Aranylabdát…"
Hajdú B. István úgy véli, manapság már teljesen természetesnek vélik sokan a régi bundameccseket, a régi csempészéseket, holott ez azért bűn volt akkor is, bűn lenne most is. Mindazonáltal maga a riporter sem maradhatott ki a bundából. "Hadd szögezzem le: nem én bundáztam… Engem még senki nem akart rávenni arra, hogy kettő egy helyett egy egyet mondjak be a tévében. Talán mert mindenki tudja, nincs az a pénz, amennyiért én kettő egyet mondanék be - világított rá Hajdú B. a megvesztegethetetlenségére. - Jó tíz éve viszont egy Vác-Vasas mérkőzést közvetítettem: a Vasasnak kellett az egy pont a bennmaradáshoz, a Vácnak kellett az egy pont a bajnoki címhez, kettő kettő lett a vége, és én úgy érzem, ez megbeszélt eredmény is lehetett - persze, ez sosem bizonyosodik majd be. Pedig a bunda egyáltalán nem hiányzik a futballból, és remélem, Albert Flórián ezzel a kijelentésével tévedett."
A Császár mondatából azt is leszűrhetjük, hogy mivel manapság nincsenek Albert-formátumú, úgymond igazi futballistáink, egyúttal a bunda is eltűnt a magyar futballból. "Annak kimondottan örülök, hogy az elmúlt két bajnokság végjátéka nagyon tisztességes volt. Ugyanakkor azt se feledjük, hogy míg régen az ötösön luftot rúgó csatárt egyértelműen bundázással gyanúsították, most már csak legyintenek egyet, hogy milyen ügyetlen. És nem biztos, hogy ez pozitívum…" ---- "Aki nem bundázott, az nem is igazi futballista. Persze, hogy voltak bundameccseink. Most meséljem el megint, hogyan vezettem rá néhány csel után Mészöly Kálmán kezére a labdát a Vasas elleni rangadón? Kálmán magatehetetlenül kalimpált a fűben, én meg a kezéhez vezettem a lasztit. A bíró tizenegyest ítélt, Mészöly meg üvöltött velem meg a játékvezetővel is. A közönség tombolt, fantasztikus mérkőzés volt. Nem mindegy, ki játszik bundameccset…"
Albert Flórián nyilatkozta mindezt egy hete, amikor a Nemere-ügyről kérdeztük. És bár a Császár képességeit senki sem vitatta, akkor is furcsának tűnt, hogy az aranylabdás magyar futballista ennyire nyíltan beszélt a megdumált meccsekről. Szerettünk volna rákérdezni: miért tette, miért tűnik úgy, mintha még büszke is lenne a bundázására? Albert Flórián azonban nagyon korrektül ugyan, de elhárította az újabb beszélgetés lehetőségét: annyit jegyzett meg, hogy fenti szavait vállalja, de nem akar újból megszólalni a témáról.
Lehet, hogy nem is kéne megszólalnia: attól, hogy bevall néhány stiklit, attól, hogy Mészöly kezére vezette a labdát, attól, hogy mesél néhány bundameccsről, még ugyanaz a nagy futballista marad a számunkra, aki volt. Ugyanakkor a másik megközelítésből talán nem ártott volna tisztázni egy-két dolgot: mert a Császár szavait olvasva milyen megfontolásból háborodhatunk fel majd legközelebb azon, hogy valamelyik húszéves játékos nejlonszatyorban viszi a pénzt, vagy Szlovákiába jár tippmixelni?
Ezentúl ugyanis bárki mondhatja: amiért Albert hátbaveregetést kap, az miért jelentsen számára megaláztatást…