A Nyíregyháza Spartacus kedden kinevezett, szerdán bemutatott szakmai tanácsadója, Détári Lajos nem akármilyen mérkőzésen debütál a hazai közönség előtt. Új csapatának első ellenfele ugyanis ma az ősi rivális Debrecen lesz, és a szurkolók vallják, ezen a mérkőzésen nem egyszerűen a három pont a tét. Persze Détári Lajosnak van összehasonlítási alapja, hiszen jó néhány hasonló jellegű derbin vett részt játékosként, míg debreceni részről a hátvéd, Szatmári Csaba gyűjtött hasonló tapasztalatot.
"Játszottam már Honvéd-Ferencváros, vagy Olaszországban Sampdoria-Genoa, illetve Bologna-Fiorentina mérkőzéseken, amelyeknek hasonló tétjük volt mint a szombati összecsapásnak - mondta Détári Lajos, aki a Honvéd és a Lombard FC Haladás után a Nyíregyháza szakvezetőjeként is bemutatkozik az élvonalban. - Tudom, ilyenkor méginkább fontos, hogy a drukkereinket kiszolgáljuk, de nekünk valamennyi találkozón hasonlóra kell törekednünk. Azt próbáltam tudatosítani a játékosaimban, hogy aki nem akar beállni a sorba, az már most felteheti a kezét, hiszen csak olyan emberekkel érhetjük el a célunkat, akik maximálisan képesek küzdeni. Játékospárti vagyok, de csak addig, amíg én is kapok valamit a futballistáimtól, vagyis a küzdeni tudás nálam alapkövetelmény. Hibázni lehet, de olyat, hogy valamelyik csapat az enyémet akarásban felülmúlja, arról hallani sem akarok."
Détári Lajos bízik a nyíregyházi játékosokban (Fotó: M. Németh Péter)
A szerdai sajtótájékoztatón Détári Lajos hangoztatta, talán egy hónap telhet el addig, amíg az általa tervezett arculatot felveheti a Nyíregyháza. Az egykori ötszörös világválogatottat ismerve az addig hátralévő időszakban sem fog karba tett kézzel ülni.
A fizetésért cserébe hajtani is kell
"Szombaton a magyar élvonal egyik legjobb csapata lesz az ellenfelünk, ráadásul igazi presztízsharc vár ránk - jelentette ki a szakmai tanácsadó. - A küzdeni tudás eddigi együtteseim védjegyének számított, emellett játékban sem maradtunk el riválisainktól, most is egy hasonló tizenegy felépítésén fáradozom. Hozzáteszem, öröm ilyen helyen dolgozni, ahol szeretik is a futballt és a körülmények is rendezettek, hiszen máshol a futballisták fél évig nem kapnak fizetést; itt viszont mindenki percre pontosan járulhat a kassza elé. No, ezért is kell megbecsülnie magát annak, aki magára akarja ölteni a piros-kék mezt ..." Ami a piros-fehér dressz egyik viselőjét illeti, Szatmári Csaba annyiban kilóg a sorból, hogy bár tagja volt az "olimpiai ötöknek" (az 1996-os atlantai játékokon szerepelt csapatba öt futballistát delegált a DVSC: Dombi Tibort, Madar Csabát, Pető Zoltánt, Sándor Tamást és Szatmári Csabát), válogatott egyedül ő nem lett a kvintettből. Annyiban kilóg a sorból, hogy klubja legnagyobb sikerének - három bajnoki bronzérem, két Magyar Kupa-győzelem - egyedül ő volt valamennyiszer részese a citált labdarúgók közül. Annyiban kilóg a sorból, hogy a fent nevezettekkel ellentétben felnőtt játékosként évekre soha nem intett búcsút a DVSC-nek, hónapokra viszont igen: 2003 tavaszán egy súlyos térdsérülést, az ezzel járó műtétet, valamint a rehabilitációt követően a debreceniek fél idényre kölcsönadták a második vonalba - az örök rivális Nyíregyházának.