László Csaba betéve tudja az angol taktikát

- Miről álmodik az utóbbi napokban?
- A kaposvári vereségünkről - válaszolta a zöld-fehérek edzője, László Csaba.
- Mindig ilyen sokáig emészti magát egy kudarc után? A múlt héten is elég keserűen említette meg, hogy még mindig a prágai kiesésről álmodik.
- Az a mérkőzés az egész magyar labdarúgás számára roppant fontos volt, és azt a rossz érzést, hogy egész kicsivel lemaradtunk a Bajnokok Ligájáról, nem tudom csak úgy lerázni magamról. Sokáig tépelődöm, hogy én mit rontottam el, mit rontott el a csapat, és ez sohasem hagy nyugodni.
- Az őrlődését megosztja a játékosaival is?
- Szó sincs róla! Butaság lenne. Mindössze annyit adtam át, hogy tényleg nagyon közel álltunk az áhított cél eléréséhez, és most a bajnokságban újra kell kezdenünk mindent, hogy jövőre is hozzájussunk ugyanehhez a lehetőséghez. Ezért is tudom nehezen túltenni magamat a kaposvári mérkőzésen. Ilyen könnyen még egyszer sem szerezhettük volna meg a három pontot, és az a csapat, amelyik az első húsz percben négy-öt százszázalékos ziccert kihagy, nem keresheti a vereség okait másban, csakis saját magában. De hát ez már a múlt, muszáj továbblépni, legfeljebb a tanulságokat szívlelhetjük meg.
A játékos értse meg,
hogy sokat kell futni

- Melyek ezek? Leszámítva mondjuk a helyzetkihasználást.
- Amikor Győrben nyertünk négy kettőre, akkor is azt mondtam, nem vagyok elégedett az eredménnyel, mert nyolc hatalmas helyzetet dolgoztunk ki, és nem végeztünk jó munkát, ha ezeknek csupán a felét értékesítettük. A játékosnak meg kell értenie, hogy a sok futásnak, a labdaszerzésnek, a küzdelemnek, a lehetőségek kialakításának, azaz a munkájának kizárólag akkor van értelme, ha él azokkal a kínálkozó lehetőségekkel.
- Az érthetőség kedvéért beszéljünk konkrétan: mit tehet az edző Robert Vagnerrel, hogy ne hibázzon el annyi helyzetet, mint tette Kaposvárott?
- Ehhez összpontosításra és az önmagába vetett hitre van szüksége. Egy ilyen szintű labdarúgónak éreznie kell a bizalmat, ez az edzőn is múlik. Fontos még az is, hogy a játékosok merjék elvállalni a felelősséget, és ez nagy részt nevelés függvénye. És természetesen sokat számítanak az edzések is. A Mönchengladbach egyik edzője például kizárólag a tizenhatoson belülről gyakoroltatta a lövéseket, mert a statisztikák szerint a gólok kilencvenöt százalékát erről a területről szerzik. Nagyon fontos tehát, hogy a játékosok az edzéseken olyan kihívásokkal találkozzanak, amilyeneknek a mérkőzések során is meg kell felelniük, és akkor élesben is jól döntenek majd.
- A Millwall elleni felkészülést közvetlenül megelőző napokban tehát a helyzetkihasználás javítását tartotta szem előtt?
- Azt is, de akadt más dolgunk is. Jelenleg a legnagyobb hibánk az - ezt bizonyítja a prágai és a kaposvári mérkőzés is -, hogy rögzített játékhelyzetekből, azaz szögletekből és szabadrúgások után kapjuk a gólokat, tehát olyan szituációkból, amelyek hárítására fel lehet készülni. Az edzéseken ezt meg is tesszük, de jelek szerint ezen a téren még nagyon sok a tennivalónk.
Az edző felkészültsége
százötven százalékos

- Ez nem hangzik túl biztatóan, hiszen a Millwall egyik erőssége éppen az, hogy ilyen szituációkból képes helyzeteket kialakítani és gólokat szerezni.
- Így van. Az utóbbi pár napban többször is megnéztük az angolok mérkőzéseit, és jól láthattuk, hogy a játékuk az ütközésekre, az ívelésekre, a fejelésre épül, és a nagy kapu előtti lökdösődésből próbálják a labdát a hálóba kotorni. A héten elsősorban erre a felfogásra készültünk, és erre kell maradéktalanul összpontosítanunk a mérkőzésen.
- Az asztalán több kazetta és egy vaskos dosszié fekszik Millwall felirattal. Minden meccsre ennyire alaposan felkészül?
- Természetesen, ebből a szempontból közömbös, hogy a Sparta Praha, a Millwall vagy a Kaposvár az ellenfél. Igyekszem mindig minden fellelhető anyagot megszerezni, és úgy felkészülni, hogy a játékos az első pillanattól fogva érezze, pontosan tudom, mit miért mondok. Fejből tudom az ellenfél játékosainak a nevét, a számát, hogy általában ki merre mozog, mik az erényei, mik a hibái, olykor még az is megragad a fejemben, hogy hány gyereke van. Ez hozzátartozik a munkámhoz, hiszen ha az én odafigyelésem és felkészültségem nem százötven százalékos, akkor a játékosaimtól hogyan követelhetném meg a száz százalékot?
- Maradjunk most a Millwallnál! Mit érdemes még tudnunk róla?
- Van két magas csatáruk, akiket a többiek ívelésekkel igyekeznek megjátszani, kíméletlenül lecsapnak a lecsurgó labdákra, és roppant erőszakosak, rengeteget ütköznek. Az egyik kanadai játékosuk, Adrian Serioux a félpályától a tizenhatosig képes bedobni a labdát, erre is fel kell készülnünk. A játékos-edző Dennis Wise felett szemlátomást eljárt az idő, már keveset vállal, ám a pályán fanatizálja a többieket. Ám ez az agresszivitás nem lépi át a sportszerűség határát. A középpályán nem védekeznek szorosan, a tizenhatosuk előtt viszont kőkemények, és a levegőt is elszívják a támadók elől.
A londoni csapatot
nem szabad lenézni

- Egyetért azzal, hogy a Millwall mindent egybevetve hálátlan ellenfél?
- Természetesen. Mindenkit óvok - a közvéleményt is beleértve -, hogy ezt a csapatot lenézze csak azért, mert másodosztályú. Elég megnézni a mezőnyt és néhány mérkőzést, hogy belássuk, sok ország boldogan elfogadná ezt az osztályt élvonalnak. Biztos vagyok benne, hogy nehezebb ellenfél lesz a Millwall, mint a Sparta Praha volt.
- A válogatottnál ön Lothar Matthäus segítője, neki pedig jelszava a pozitív szemléletmód. Mondhat így mást - dacára az előző válaszában elmondottaknak -, mint hogy a Fradi győzni jött Londonba?
- Nem, mert én minden meccsre úgy készítem fel a csapatot, hogy győzni akarunk. Az a lényeg, hogy a játékos hittel lépjen pályára, ezt a hitet akkor se veszítse el, ha, ne adj’ isten, hátrányba kerülünk; tudja, hogy a lefújásig minden megvátozhat, és ezúttal lesz még egy mérkőzés, amelyen még minden megtörténhet.

Bravúrra várunk itt is, ott is