Az egyik fent, míg a másik lent

Na, ezek után tessenek elképzelni, mit érezhezett az évekkel ezelőtt az Eurosport gólösszefoglalójában csak "hángérien Kipricsként" emlegetett korábbi klasszis, amikor a hétfő éjszakába nyúló, egy sörsátorba költöztetett szurkolói ankéton valaki így horkant fel: "Kipu, takarodj haza!" Más kérdés, hogy néhányan azonnal rádurrantottak, mondván, "…tudd már, kivel beszélsz, te ökör, az elmúlt tizenöt év egyik legjobb magyar játékosa ül veled szemben".
Bár utóbbi beszólás össznépi elismerést váltott ki, a prímet mégsem ez vitte el, hanem a mostanság nagyokat ígérő Varga Zsolté (nevezzük őt tulajdonosjelöltnek), aki a DVTK jövője miatt aggódó százak előtt kijelentette: "Ha teljesítem, amit vállaltam, komoly ember vagyok, ha nem, nem."
Tapasztalatunk szerint Varga mondata kiegészíthető: ha nem, nem ússza meg szárazon…

Salamon József első sérülése

Egyet aludva a történtekre, kedd délelőtt megtartotta első edzését Kiprich József - közvetlenül azután, hogy a Détári Lajos vezette gárda is letudta a foglalkozását…
Az Eötvös-cirkusz szomszédságában elterülő sporttelepre szép számban kilátogató drukkerek éppen hazaindultak volna az eddigi kedvencek megtekintését követően, amikor jött a hír: az "új" együttes is edzeni készül… Az elsőbbség azért a "régi" garnitúráé, derült ki, hiszen Vitelki Zoltánék ott öltözhettek át, ahol eddig, míg a másik gárda az emeleti, a vendéggárda számára kialakított helyiségbe kényszerült. Az "Illetéktelennek belépni tilos" feliratra fittyet hányó, a zuhogó eső elől a székházba menekülő szurkolók gyorsan el is keresztelték a két alakulatot, így lett egy "lenti" meg egy "fenti" csapata Diósgyőrnek…
Az amúgy gyászos hangulat ellenére röpködtek a poénok odabent: "Miben sántikálsz, Józsi?" - érdeklődtek többen is a bicegve közlekedő Salamon Józsefnél, mire a hajdani kiváló centerhalf, napjaink létesítményvezetője közölte, az öregfiúk-mérkőzésen ment ki a térde. Hozzátehette volna: jobb későn, mint korábban, hiszen amíg fénykorát élte, addig egyszer sem volt sérült. Azt viszont valóban hozzátette, hogy az ő baja kismiska a DVTK-éhoz képest…
Osztották aztán Veréb Györgyöt is: a kapusból kapusedzővé váló miskolci legendának többen is felajánlották, hogy a "Détári-edzést" követően menjen a "Kiprich-edzésre" is, majd délután is duplázzon, s így a "napi négy tréninggel agyonkeresheti magát…"

Később az is derültséget okoz, hogy a hazai, tehát nem a vendégöltözőben valaki felvéste a táblára: "Üdv, Kipu!", de aztán kezdett komolyra fordulni a helyzet.
Faragó István, a "régi" társulat támadója például azt mesélte, hogy mivel fél éve csak papíron látták a fizetésüket, többen is súlyos anyagi problémákkal küszködnek, volt, aki arra kényszerült, hogy az addig megspórolt pénzéhez nyúljon, míg akadt olyan, aki - komolyabb futballmúlt híján - csupán szülei támogatásának köszönhetően maradt talpon.
"Egy-két srácot a Döme vitt el kajálni, mert egy vajas kiflire sem futotta, miközben egyesek azért mulasztottak el néhány edzést, mert nemhogy benzinre, buszjegyre nem volt pénzük. De láthatják, mégis itt vagyunk és együtt vagyunk" - mutatott körbe Faragó István.
A csatár nem titkolja, nem zárta a szívébe Varga Zsoltot, egyrészt mert a tulajdonosjelölt belépő gyanánt közölte, nem hajlandó rendezni az adósságokat, másrészt, mert állítólag kijelentette, nincs szüksége Faragó Istvánra és Kenesei Zoltánra, mivel mindketten alvilági figurák…
"Hogy én alvilági figura volnék? Ez nevetséges - reflektált minderre a támadó. - Aki ismer, tanúsíthatja, legtöbbször már kilenckor ágyban vagyok, ráadásul, ha valamiért csak egynapos késéssel tudom befizetni a számláimat, attól leizzadok…" ---- M ---- A