Ingerküszöb

Tavaly az Üllői úti tömegverekedés erős utórezgései színesítették a holt idényt, aztán felröppent, ez vagy az a csapat nem indulhat a tizenkét csapatos élvonalban sem, aztán persze mindenki megkapta a rajtengedélyt, és a botrányt kedvelők szemében csalódottan hunyt ki a fény – holott alighanem az előírások sokadszori kijátszása volt az igazi skandalum.Én inkább azt hiszem, hogy az ingerküszöbünk lett magasabb, az utóbbi években megedzett minket mindaz, ami a magyar futballban úgy általában zajlik. A csodák itt már három napig sem tartanak. Lényegében mindenki túllépett a sokadik Tököli-ügyön, a fegyelmi bizottság szánalmas szerepén, azon, ami a Fradiban történt, egyszerű csínynek tűnik, hogy egy válogatott játékos aláír Belgiumban egy szerződést, aztán megjelenik Portugáliában egy másik klubnál, magától értetődővé vált, hogy például Diósgyőrött mindenki kölcsönösen hazugsággal vádolja a másikat, a nagy ígéretek özönében akár már a templom egere is szponzor lehetne, a Siófokból varázsütésre Pápa lett, és egy hónappal a bajnokság kezdete előtt ma még nincs ember, aki képes lenne megmondani, hány csapat alkotja majd a mezőnyt. Bármerre indulunk, mindenütt csak a tökéletesen eluralkodott káoszba ütközünk.Káosz van bizony, hiszen itt semminek sincs következménye. A közvélemény jót mulatott, amikor kiderült, a Ferencváros megváltója egyetlen fillért sem képes fizetni – felelős persze nincs –, most viszont a szem sem rebben, amikor a Fradi "titokzatos" okokból a jelenlegi szövetségi kapitány holdudvarának az érdekeltségi körébe került, és már az sem sértő különösképpen, hogy az illetékesek el akarják hitetni velünk, az amúgy rendkívül rokonszenves új vezetőedző kizárólag szigorú szakmai megfontolások alapján ülhet le a kispadra. Nálunk következmények nélkül lehet tartozni edzőnek és játékosnak, nincs félnivalója annak sem, aki átsiklik a klublicenc egyes előírásain, és be lehet adni milliárdos költségvetést a felére elegendő fedezettel. Annak sem kell feltennie a kezét, aki a versenykiírás átdolgozásával érdektelenségbe fullasztotta a rájátszást az alsóházban, mindössze azért, hogy legyen egy csonka és híg bajnokságunk, jobb esetben néggyel több vegetáló, a mindennapi létért küszködő csapatunk.Nagy az MLSZ vétke, hogy a labdarúgás közvetlen irányítását átengedte a ligának, azon keresztül a ligát alkotó kluboknak, azaz éppen azokra bízta a sportág megújulását és gatyába rázását, akik elsősorban felelősök a szakmai és morális lezüllésért. Árulkodó, hogy amikor a tavasszal a szövetség újra a kezébe akarta ragadni a kormányrudat, az amatőrök hiába támogatták a szándékot, a profik ellenállása még napirendre tűzni sem engedte a kérdést.Nem véletlenül: a zavarosban mindig nagyobb eséllyel lehet halászni.