A gólkirályok királya volt

Az egyik legtermékenyebb támadó volt, hiszen az első osztályban 359 alkalommal talált a kapuba.
Pályafutását a Vasasban kezdte, 1921-től már állandó helye volt az egyébként középcsapatnak számító együttesben. Első gólkirályi címét is a piros-kéknél szerezte, az 1925–26-os idényben 29 találattal. A válogatottban 1923-ban tavaszán játszott először.

A testvére csábította át a ferencvárosba

A profizmus 1926-os bevezetése után is kitartott a Vasas mellett, noha a nagy klubok folyamatosan ostromolták. Klubhűsége balszerencsét hozott számára, hiszen néhány fordulóval a rajt után a Sabaria elleni bajnokin súlyosan megsérült. A válogatottba parádés játékkal tért vissza, az 1927. júniusi, franciák elleni meccsen hat gólt szerzett, a csapat 13:1-re ütötte ki a vendégeket. Néhány nappal később rászánta magát a klubváltásra. Bátyja, Géza már évek óta a Ferencvárosban játszott, és sokszor hívta oda játszani, a Vasas vezetői pedig ösztökélték, hiszen az érte kapott pénz a nehéz anyagi helyzetben lévő klubnak nagyon jól jött.
A Ferencvárossal óriási sikereket ért el. Első évében bajnokságot nyert, 31 találattal gólkirály lett, és a csapat az első helyen végzett a roppant rangos Közép-Európa-kupában. A következő két szezonban 41, illetve 40 góllal lett gólkirály, és 1929 nyarán részese volt a Ferencváros nagy sikerű dél-amerikai túrájának, amely során a csapat 3:2-re legyőzte a kétszeres olimpiai bajnok Uruguay válogatottját. Köré alakult ki a híres T-betűs csatársor: Tánczos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut. ---- M ---- A