Ítélethirdetés a Simon-ügyben

Percek alatt véget ért a Fővárosi Bíróságon a Simon-ügy szerdai tárgyalásának első fejezete. Miután a bíróság kérdésére a negyedrendű vádlott, Hajnal Attila az utolsó szó jogán ártatlannak vallotta magát, dr. Szebeni László tanácsvezető bíró kétórás szünetet rendelt el. Tizenegy órára hozták vissza a büntetés-végrehajtási intézetből az őrök az előzetes letartóztatásban lévő, megbilincselt vádlottakat, akik a kamerák kíséretében és villogó vakuk pergőtüzében léptek be a tárgyalóterembe. Az érdeklődők megtöltötték a padsorokat, jelen volt többek között Kutasi Róbert, a REAC klubigazgatója, a néhai Simon Tibor legjobb barátja Gál László, a volt ferencvárosi technikai vezető, a Bp. Honvéd jelenlegi klubigazgatója, aztán Wiesner Tamás, az FTC pólószakosztályának igazgatója, továbbá Tóth Csaba, az FTC biztonsági főnöke, míg az áldozat édesapja, idősebb Simon Tibor háta mögött helyet foglalt Tasnádi Péter üzletember is.

Dr. Szebeni László a következő ítéletet hirdette ki: a vádlottak bűnösek társtettesként elkövetett emberölés bűntettében. Ezért a bíróság az elsőrendű vádlottat, Galambos Jánost 12 év börtönbüntetésre ítélte és a közügyektől 10 évre eltiltotta. A másod- és a harmadrendű vádlott, Országh Roland és Hegyesi János büntetése 10-10 év börtön és a közügyektől 10-10 esztendőre szóló eltiltás, míg a negyedrendű vádlott, Hajnal Attila nyolc év börtönbüntetést kapott és mellékbüntetésként kilenc esztendőre eltiltatott a közügyek gyakorlásától. A vádlottaknak összesen 2 217 137 forint bűnügyi költséget is meg kell fizetniük. Az ítélet hallatán az egyik vádlott hozzátartozója felsikoltott és kirohant a teremből, de botrány nem robbant ki, így dr. Szebeni László röviden ismertethette az ítélet indoklását. ---- Az eljárás során bebizonyosodott, hogy 2002. április 20-án Simon Tibor baráti társasággal a budai Café Allure szórakozóhelyen mulatott. Már éjfél után az egykori ferencvárosi futballista szóváltásba keveredett az "álviszkisként" emlegetett Galambos Jánossal, amibe beavatkozott a másik három, a bárban biztonsági emberként dolgozó vádlott is. Galambos ekkor egyszer ököllel megütötte a sértettet, aki elesett, de rögtön felállt, majd kiszaladt a Lövőház utcába. A Café Allure bejáratától 50 méterre Országh Roland elgáncsolta a menekülő trénert, s ezután a másodrendű vádlott, valamint Hegyesi János (aki akkor még a Készenléti Rendőrség törzsőrmestereként szolgált) többször megütötte és megrúgta az áldozatot – mozdulataik fejre irányultak. Másodpercek múlva megérkezett Galambos János és Hajnal Attila, utóbbi egyszer megütötte a sértett fejét. Simon Tibor még feltápászkodott, bocsánatot kért. Galambos János azonban olyan erővel rúgta meg a fejét, hogy koponyája az úttest aszfaltjához csapódott, és többet nem mozdult. Az elsőrendű vádlott ennek ellenére egyszer még belerúgott az áldozat hátába. Mindez 20-25 másodperc alatt zajlott le, ám a soproni edző ilyen rövid idő alatt is olyan súlyos agysérüléseket szenvedett, amelyek visszafordíthatatlannak bizonyultak, és április 23-án a 37 éves sportember halálához vezettek.

Az orvos szakértők véleménye egybecsengett


A tanácsvezető bíró részletesen elemezte a vádlottaknak a nyomozati és a tárgyalási szakban tett vallomásait. Elmondta: noha többször is változtattak nyilatkozataikon, azért sorozatosan egymásra vallottak, s ez kulcsfontosságú volt az ügy tisztázása szempontjából. Beszélt arról is, hogy a három igazságügyi orvos szakértő lényegében azonosan írta le Simon Tibor sérüléseit, szakvéleményükben érdemi ellentmondás nem volt. Igaz, egyikük, mégpedig dr. Szabó László a tárgyaláson egy teljesen új értékeléssel állt elő, e véleményt azonban a bíróság kizárta a bizonyítékok közül.
Ezt követően dr. Szebeni László részletesen reagált az ügyvédi perbeszédekben elhangzottakra. A védők a boncolás során rögzített sérülések alapján elképzelhetetlennek mondták, hogy valamennyi vádlott bántalmazta a sértettet, hiszen külsérelmi nyomokat nem találtak a testen, a fejet pedig – állították – valamennyiüknek egyazon ponton kellett volna megrúgniuk. A bíróság ezzel szemben azt az orvosszakértői álláspontot fogadta el, hogy érhették olyan kisebb erőbehatású rúgások Simon Tibort, amelyek nem hagytak nyomot. Nem fogadta el a bíróság Galambos János állítását sem arról, hogy önként jelentkezett volna a rendőrségen. A bűncselekmény után ugyanis csak nyolc nappal adta fel magát, amikor már tudta, hogy milyen ügyben keresik, ráadásul korábban több körözést is kiadtak ellene. Nem tudott mit kezdeni a bíróság a védelemnek azzal a megjegyzésével sem, hogy másoknak vagy többeknek kellene a vádlottak padján ülni. A bíróság tudniillik vádhoz kötötten jár el, tehát csak azok felett ítélkezhet, akikkel szemben a Fővárosi Főügyészség vádat emelt. Ám, ha kiderült volna, hogy mások is részt vettek a bántalmazásban – tette hozzá a bíró – a négy vádlott cselekményének megítélését ez sem befolyásolná. ---- A bíróság kétséget kizáróan bizonyítottnak látta a társtettességet is. Galambos János esetében súlyosító körülményként értékelte, hogy már kétszer állt bíróság előtt, több büntetőeljárás zajlott ellene, a bűntette idején ittas volt, a hasonló jellegű erőszakos cselekmények pedig rendkívül elszaporodtak. Országh Rolandnak felrótta, hogy súlyos testi sértés miatt már elítélték, Hegyesi Jánosnak pedig azt, hogy rendőrként nem intézkedett, pedig ha szolgálatba helyezi magát a bárban kitört botrány láttán, talán megelőzhető lett volna a tragikus végkifejlet. Neki azonban fontosabb volt, hogy ne derüljön ki: feketén vállalt munkát az éjszakában. A másod-, harmad- és negyedrendű vádlott tettének megítélését az is súlyosította, hogy biztonsági őrként voltak szolgálatban, akiknek a rendre kellett volna vigyázniuk. A bíró felhívta a figyelmet a bántalmazás brutalitására, és kiemelte a bűntett társadalmi veszélyességét.
A vádlottak és védőik valamennyien fellebbeztek, így az ítélet nem jogerős, a per a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik. A másodfokú tárgyalást Galambos Jánosnak és társainak a büntetésvégrehajtási intézetben kell kivárniuk, mert az ügyészség javaslatára a Fővárosi Bíróság – a bűncselekmény súlya, a vádlottak szökésének és elrejtőzésének veszélye miatt – végzésében fenntartotta az előzetes letartóztatást. ---- Könnyek szöktek idősebb Simon Tibor szemébe, amikor a bíróság kihirdette az ítéletet. A tárgyalássorozatot nagy türelemmel végigülő édesapa a tárgyalás végén röviden kommentálta a történteket:
"Korrekt, az elkövetett cselekmény súlyához igazodó ítélet született – mondta idősebb Simon Tibor. – Megnyugvást persze ez sem hozhat a számomra, hiszen elégedett ember én csakis akkor lehetnék, ha visszakaphatnám a fiamat. Erre azonban ebben a földi életben nincs remény. Egyetlen dolog bánt csak, mégpedig az, hogy a vádlottak padjáról hiányzott három olyan ember, akinek pedig meggyőződésem szerint ott lenne a helye. Ôket azonban valakik, valahol, valamilyen okból máig bújtatják. Pedig akad köztük olyan, akinek a fellelésében, ha azt a nyomozó hatóság kéri, talán magam is segíthettem volna. Sem a vádlottak, sem a hozzátartozóik nem érezték úgy az eljárás során egyszer sem, hogy oda kellene jönniük hozzám, és illene elnézést kérniük. Ettől függetlenül az ügyvédemmel egyeztetünk majd arról, hogy a polgári jogi igényünket, vagyis a kártérítési kérelmünket – amivel a Fővárosi Bíróság most nem foglalkozott – érdemes-e fenntartanunk. Persze nincs is az a pénz, ami a Simi hiányát enyhíthetné…"