Urbán Flórián tigrisekre vágyik

Nos, az NB I B-s futballvállalkozás vezetőinek választása a 36 esztendős Urbán Flóriánra esett, aki februárban viharos körülmények között volt kénytelen távozni Újpestről, s azóta – levezetésként – egy osztrák amatőrcsapatban futballozott.

Már most is harci lázban ég

"Két és fél esztendeje, amikor a néhai Simon Tibor Sopronba szerződött a REAC kispadjáról, azt nyilatkoztam, szeretném, ha egyszer Urbán Flórián lenne a szakvezető Rákospalotán – mondta Kutasi Róbert. – Most jött el az ideje a közös munkának. A célkitűzés igen röviden összefoglalható: egyrészt azt várjuk, hogy a REAC játékosait ugyanaz a megalkuvást nem ismerő elszántság, lobogó győzni akarás jellemezze a pályán, mint ami az új trénerünk védjegye volt játékosként, másrészt pedig nyernünk kell minden meccsen. A megállapodásnak nincs határideje, addig dolgozunk együtt, amíg kölcsönösen elégedettek vagyunk egymással. Bízom benne, hogy Simon Tibor és Mészöly Géza után egy újabb tehetséges fiatal edzőt adhatunk majd a magyar futballnak."
A REAC június 28-án tartja az első edzését, de Urbán Flórián máris harci lázban ég.
– Mióta kiderült, hogy rám esett Forgács József és Kutasi Róbert választása, nincs nálam boldogabb ember – mondta az egykori 40-szeres válogatott, egyszeres bajnok. – Reggel hatkor már úgy kelek, hogy jár az agyam, s azon morfondírozom, kit milyen poszton kellene játszatni, melyik lenne a legjobb játékrendszer a REAC számára. ---- – A játékoskarrierjével eszerint végképp leszámolt?
– Amikor a télen elküldtek a Megyeri útról, a profi pályafutásomat lezártam. Tény, hogy nem ilyen búcsút képzeltem, de ennek most már nincs jelentősége. Már csak azért sem, mert nagy ajándékot kaptam a sorstól azzal, hogy a REAC-nál kezdhetek edzősködni.
– Meglepődött az ajánlaton?
– Az nem kifejezés! Noha néhány éve egyszer már tényleg beszélgettünk a közös munkáról Kutasi Róberttel, de aztán már nem jött elő ez a téma. A múlt hét végén volt klubom, a jelenleg a másodosztályban szereplő Waregem meghívására Belgiumban jártam, ahol az elmúlt időszak legkedveltebb játékosait hívták össze egy gálaestre. Mit mondjak, megrohantak a szép emlékek…
– …és a Waregem-szurkolók?
– Ôk is. Mintha nem is telt volna el időközben tizenkét év. Még azt is felvetették: aláírásgyűjtésbe kezdenek, hogy szerződtessen újra a klub. A drukkerek lelkesedésének is örültem, de az igazán megható még csak nem is az ő felajánlásuk volt…
– Hanem?
– Volt egy látványpékség az egykori lakásom közelében, ahol annak idején minden reggel, amikor edzésre indultam, megálltam megenni egy marcipános sütit és meginni egy narancslét. Az eladóhölgy a mai napig ott dolgozik, és amikor most elsétáltam arra, kérés nélkül elém tette a hagyományos menüt…
– Akkor nem lehetett könnyű hazajönnie.
– Hétfőn érkeztem, és már aznap találkozót kért Kutasi Róbert. Leültünk, elmondta az ajánlatát, én pedig rögvest igent mondtam. Tulajdonképpen hazatérek Rákospalotára, mert noha Újpesten kezdtem futballozni, profi futballista a Volán SC-ben lettem.
– A klubigazgató azt mondta: a cél, hogy minden meccset megnyerjenek.
– A szívemből beszélt. Engem játékosként sosem érdekeltek a "próbáljunk meg a dobogón végezni" típusú fogadkozások, nekem csak egy volt a fontos: az éppen soron következő feladat. Az aktuális találkozón kell a legjobbat produkálni, függetlenül attól, hogy edzőmeccsről van-e szó vagy bajnokiról. Tizenegy tigrist akarok a pályán látni, akik úgy küzdenek, hogy az ellenfél számára egyértelművé válik: ellenünk nem lehet keresnivalója.
– Van erre a szellemiségre fogadókészség a magyar futballban?
– Úgy általában talán nincs, de azért szerencsére akadnak szigetek. Ilyen a REAC is, ahová nem meggazdagodni jönnek a labdarúgók – igaz, amit a futball-kft. ígér, azt rendre ki is fizeti –, hanem azért, mert szakmai céljaik vannak. Bizonyítani akarnak, szeretnék felhívni magukra a figyelmet. ---- – Ahogy – gondolom – ön is…
– Szerintem minden labdarúgó, akiben van ambíció, azért kezd el futballozni, hogy egyszer címeres mezben hallgathassa a Himnuszt. Nekem ez megadatott, és ezért hálás vagyok a sorsnak. Természetesen edzőként is a csúcs a célom, azaz szeretnék egyszer az élvonalban dolgozni, aztán meg szövetségi kapitány lenni, de addig még nagyon hosszú az út. Most első lépésben a REAC-vezetők bizalmát igyekszem meghálálni, és lépésről lépésre elsajátítani ennek nem túl könnyű és nem is mindig hálás szakmának a fogásait.
– Ha már itt tartunk: mifelénk nemcsak a szakmai tudás a fontos, hanem a papír is. Önnek megvan a licence?
– A B-minősítést már megszereztem, és jelentkeztem az augusztusi, A-licencet adó tanfolyamra. Mivel ez eddig nem volt akadály, remélem, nekem is engedik majd az illetékesek, hogy a munka mellett szerezzem meg a bizonyítványt.