Mindkét csapat számára csak a győzelem hozhatott igazán megnyugvást, míg a hazaiaknak a bentmaradást, a Diósgyőrnek a biztos első osztályú tagságot jelentette volna a három pont. A Diósgyőr ennek megfelelően óriási vehemenciával vágott neki a mérkőzésnek, ám ez csak arra volt elég, hogy a kapujuk elé szorítsák a hazaiakat, igazi gólhelyzet nem alakult ki. Fél óra után sikerült kijönni a Vácnak a szorításból, és ekkor több veszélyes kontrával gólszerzési lehetőséget is kialakított Nagy Zoltán kapuja előtt. A második félidőben rögtön a kezdés után az addig is remekül játszó Bozori nagyszerű lövéssel juttatta vezetéshez a Duna-partiakat.
Öröm diósgyôri módra: Ôze Tibor együttese – a Honvéd, a Vasas és a Kaposvár után – kiharcolta a feljutást (Fotó: M. Németh Péter)
A Diósgyőr ezek után mindent megpróbált az egyenlítésért, ám továbbra is tehetetlenek voltak a jól záró váci védelem mellett. A mérkőzés végére, tudva a Fáy utcai eredményt, még egy huszáros hajrát kivágtak a miskolciak: a 88. percben egy támadásból három kapufát is lőttek, és ez már a szurkolóknak is sok volt. Mintegy negyvenen beugráltak a pályára, ami miatt Ábrahám Attila félbeszakította a találkozót és hosszú percekig tartott, míg a rendőrök és a rendezők visszaállították a rendet. Az utolsó néhány percben mindkét fél már csak a végső sípszót várta, melynek elhangzása után mindkét csapat örülhetett. A Vác meghosszabbította NB I B-s tagságát, míg a Diósgyőr feljutott az első osztályba.
Mestermérleg Szabados György: – Kis tudás, nagy akarat, NB I B-s csapat maradt Vácott! Ôze Tibor: – Ezt a mérkőzést nem így képzeltem el, de a bajnokság végeredményét igen.