Sándor Tamás tudja, neki kell a legjobban futballoznia

Hát, ez az!
A rangadó harmadik DVSC-gólját megelőzően ugyanis olyan átadásdömpingnek lehettek szemtanúi a nézők, hogy utóbb a számolásba is beleuntak. Arra aztán meg végképp nem figyeltek, melyik vörös mezes kedvenctől indult is útjára a labda.
Ellenőrzik, vagy sem, mi megkockáztatjuk: Sándor Tamástól.
"Ebben én egyáltalán nem vagyok biztos, sőt – hárította el a felvetést az FTC ellen 3–2-re nyerő Loki irányítója. – Az más kérdés, hogy az a gól bentről, a pályáról is emlékezetesnek tűnt. Rengeteg passz és több oldalváltás előzte meg a beívelést, így Igor Bogdanovics fejesét. Jól futballoztunk, élveztük a játékot a Ferencváros elleni mérkőzésen. Leandro kiállítása előtt is fölényt harcoltunk ki, ziccerekig jutottunk, csak éppenséggel kihagytuk azokat. Ugyanakkor végig éreztem, hogy képesek vagyunk fordítani. Egyszerűen azért, mert többet nyújtottunk az ellenfelünknél – aki mindezt a pályán éli át, tudja, mire gondolok. Azt hiszem, vasárnap minden debreceni labdarúgó azt érezte, amit én. Még valamit: csak az volt a kérdés, mikor egyenlítünk, tudtuk, hogy ha ez sikerül, sínen vagyunk."

A nagy kérdés: vajon öt fordulóval a bajnokság befejezése előtt hárompontos előnnyel máris "pályára állt" volna a Loki?
"Ezt nem hiszem – felelt Sándor Tamás, aki talán a legjobb formában futballozó játékosa a magyar profimezőnynek. – Egyébként sem számít, mekkora az előnyünk… Örülök, hogy vasárnap győztünk, hogy az élen maradtunk, hogy újból telt ház előtt és jó hangulatban játszhattunk, és mindenki boldogan távozhatott a stadionból. Bocsánat, a vendégek aligha voltak elégedettek, de ez nem ránk tartozik. A három pont megszerzése volt a célunk, és szerdán Újpesten sem lesz ez másként, aztán szombaton sem, és így tovább, egészen a szezon utolsó napjáig. Lépésről lépésre kell haladnunk. A rájátszás első körét veretlenül vettük, egészen pontosan három győzelemmel és két döntetlennel. Lehet, hasonló sorozattal most már odaérünk az első helyre. Azaz bizakodó vagyok, és miért is ne lennék az, elvégre mi vagyunk a listavezetők. Az álmodozás közepette azért még tisztában vagyok a feladatommal: nekem játszanom kell – minél jobban…"