…és kinyíltak a pokol kapui

További cikkeink a Ferencváros–Debrecen összecsapás előkészületeiről és felvezetésésről:
A Loki a meccsre figyel
Csak az utcán lesz rendőr
Újra Megyebíró János sípolhat
A botrányhősök köztünk járnak
A Fradi kulcsemberei felednék a fájó múltat

Csak emlékeztetőül: a záró forduló előtt 63-63 ponttal állt az otthonában a Debrecent fogadó Ferencváros, valamint az Újpestre látogató MTK (a két Várszegi-csapatnak nevezett együttes), ráadásul végső pontazonosság esetén az egymás elleni eredmény a Fradinak kedvezett volna. Nem véletlen, hogy magyar bajnokihoz képest rengetegen váltottak jegyet az Üllői útra; a hivatalos nézőszám 13 622 volt. A többség persze arra készült, hogy ferencvárosi aranyérmet ünnepelhet.

Hiába könyörgött a szpíker

Mielőtt hat órakor elkezdődött a meccs, még mindenki elégedetten tapsolhatott a szervezőknek: a pálya felett ugyanis egy kisrepülő szállt el, és egy "Fradi a bajnok!" feliratú transzparenst húzott maga mögött. Elégedettnek tűntek a liga vezetői is. Az azóta az MLL elnökévé lett igazgató, Szieben László hivatali kötelessége miatt ballagott fel az Üllői úti VIP-páholyba, hiszen a tervek szerint neki kellett volna átadni Lipcsei Péteréknek a bajnokságért járó (arany)érmeket. Aztán az a bizonyos forgatókönyv kissé átíródott…
Pánikhangulat még 18.35 órakor sem volt, pedig ekkor a IV. kerületben, a zöldek által nem éppen kedvelt Újpest-pályán Juhász Roland találatával vezetést szerzett az MTK (mint később kiderült, ez a találat győzelmet és ezzel bajnoki címet ért). A 80. perc táján azonban az Üllői úti szpíker már arra kérte a hangosbemondón át a nézőket, hogy "…ne másszanak be a pálya mellé, mert a lefújás után úgyis kinyitják a kapukat". Hiába, első a néző, érte mindent… Ekkor még 0–0 volt az állás, vagyis meglehetősen naivnak kellett ahhoz lenni, hogy a házigazdák azt gondolják, a szurkolók boldogan pacsizni szeretnének az ezüstérmes FTC-játékosokkal…
A legenda és a DVSC játékosainak elmondása szerint a bajnoki címért küzdő labdarúgók tetszetős, sokpasszos támadások helyett a lélektani hadviselést választották. Előbb még szimpatikusan kérték a debrecenieket, ugyan, engedjenek már be egy apró gólocskát. Később keményebb hangnemre váltva fenyegették a vendégeket: ha nem nyerhetnek, onnan, bizony, élve nem jutnak haza. ---- Ennyit a híres magyaros vendégszeretetről – no és tegyük hozzá a fájó tényt: a Fradi-játékosoknak kis híján igazuk is lett…
A rendezésért felelős FTC Rt. vezérigazgatója, Szeiler József ugyanis nem kért rendőri biztosítást a stadion belülre, ráadásul a lefújás előtt néhány perccel – nehogy "szegény" szurkolók (elvégre az egész játék értük van) öszszezúzzák és felpréseljék egymást a kerítésekre – kinyittatta a menekülőkapukat, szabad utat adva ezzel a meccs fináléját már a gyepen végignéző huligánoknak.
A dráma akkor kezdődött, amikor Megyebíró János játékvezető hármat fújt a sípjába. Százak (vagy inkább ezrek) indultak meg a pályán keresztül a klubház felé, s ha már arra jártak, akit értek, ütöttek-rúgtak is. Annak részletezésétől most tekintsünk el (bár az sem megbocsátható), hogy fotóriporter kollégáinkat kik kergették meg, s hogy őket – sárga mellényük ellenére – miért nem engedték bemenekülni az öltözőbe (ott ugyanis példásan nagy volt a szigor, arrafelé bezárták az ajtókat, nemúgy, mint kevéssel korábban, amikor kinyíltak a menekülőkapuk…).
A felbőszült vandálok mellett a rendet elvileg védő, a vezérszurkolók alkotta biztonsági szolgálat egyes tagjaitól is kapott rendesen a ferencvárosi csatár, Alekszandar Jovics, valamint csapattársa, Tököli Attila. A Loki vezetőedzőjét, Szentes Lázárt nemes egyszerűséggel derékon rúgták (pedig hátulról támadni még a legdurvább háborúkban is illetlenség), de ütötték a Debrecen fiatal játékosát, az amúgy pályára sem lépő Marton Imrét is. A többiek, nevezzük őket szerencsésebbeknek, be tudtak rohanni az öltözőbe, igaz, arra tévedt néhány illetéktelen is, így a klubházban is volt kitől félni. ---- Később aztán megérkeztek a rendőrök, a tömeg pedig csak szidta az akkori főtulajdonos Fotex Rt. elnökét, Várszegi Gábort, valamint az erkélyre kimerészkedő játékosokat, ám mintegy két órával a lefújás után már nem volt balhé a stadionon belül. A Könyves Kálmán körúton viszont folytatódott a háború, reklámtáblák gyulladtak ki, utcai kukák repkedtek, s mindenki veszélyben volt, aki szerint nem Várszegi és körei tehetnek a Fradi elveszített bajnoki címéről. Egy nappal később a Ferencváros Szurkolók Szövetségének elnöksége közleményben tudatta, megértik a szurkolók felháborodását, elvégre ők minden körülmények között kitartanak a Fradi mellett.
Na tessék: mégsem volt olyan rossz a szervezés, elvégre e társaság tagjait sikerült maradéktalanul kiszolgálni…